Az Apollo-holdkőzetek felfedték a Hold mágneses múltjának új titkát

A Hold mágneses múltjának nyomában

Az új kutatás szerint a Hold egészének története alatt csak alkalomszerűen, legfeljebb 5000 évig — de akár csak néhány évtizedig — volt igazán erős a mágneses tere. Ez a felerősödés valószínűleg a titánban gazdag kőzetek olvadásához köthető, amelyek a Hold magja és köpenye között helyezkedtek el. Éppen ilyen kőzeteket találtak az Apollo-expedíciók leszállási helyein, amelyek többsége a sötét, sík lávamezőkön, az úgynevezett mare-régiókban volt. Ezek a bazaltos területek főként régi meteoritbecsapódások nyomán alakultak ki, így a leszállóhelyek mintái elsősorban titánban gazdag bazaltokból származtak.

Mintavételi torzítás nyomában

A kutatók vizsgálták a minták titántartalmát és azok mágnesességét — és azt tapasztalták, hogy csak a 6%-nál magasabb titánszinttel rendelkező kőzetek mutattak erős mágneses teret. Ebből arra következtettek, hogy a mágneses tér megerősödése és a magas titántartalmú kőzetek kialakulása összefügg, és mindkettő egy ritka, mélyben végbemenő olvadási eseményhez kapcsolódik.

Az Apollo-program mintái jelentik a Föld holdkőzet-készletének döntő részét; az aukciósházak szerint nagyjából 650 kg holdkőzet került a Földre az űrhajósok révén. Ebből az Apollo-archívum mintegy 382 kg-ot tesz ki. A titánban gazdag minták túlsúlya miatt úgy tűnt, mintha a Hold hosszú időn át erős mágneses térrel bírt volna, ám ez nem egyeztethető össze a Hold viszonylag kis magjával: mivel ennek átmérője csupán az égitest sugarának hetede, fizikailag lehetetlen lenne folyamatosan erős teret generálnia.

Új remény az Artemis-küldetésektől

Modellezéssel a kutatók igazolták, hogy a jelenlegi mintavétel véletlenszerűsége mellett csak néhány kőzet tartalmazna erős mágnesességet — vagyis valójában a Hold történetének túlnyomó részében gyenge volt a mágneses tere. Az Artemis-program űrhajósai ezért most különösen fontos szerepet kapnak, hiszen az új leszállások során sokszínűbb, változatosabb tájakról gyűjthetnek mintákat, amelyek segíthetnek teljesebb képet nyerni a Hold 4,5 milliárd éves múltjáról.

Összefoglalva megjegyezhető, hogy a Hold mágneses múltjának rejtélye egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz — és a helyzet komolysága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor kiderült: éveken át félrevezetett minket egy szűk mintavétel. Az eljövendő missziók révén talán végleg pontot tehetünk a Hold mágneses rejtélyére.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján