A SEC új javaslata: aukció a brókeri irányítás helyett
Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC), amelyet 1930-ban alapítottak a világgazdaságot letaroló tőzsdekrach után, most egy radikális javaslatot fontolgat: a jelenlegi bróker-alapú megbízásirányítás helyett aukciós rendszert vezetne be a lakossági részvényügyletek lebonyolítására. Ebben a modellben a piaci szereplők licitálnának minden egyes ügyletre, miközben jelenleg többségében „névtelen” piaci alkuszok, mint a Citadel Securities vagy a Virtu Financial, végzik a megbízások teljesítését.
Az új aukciós rendszer támogatói szerint így jobb ár alakulhatna ki a lakossági befektetők számára, hiszen a piaci szereplők egymással versenyezve próbálnák megnyerni az adott ügyletet. Következésképpen legalább elméletben méltányosabb, hatékonyabb árak születnének, ami növelhetné a befektetői jólétet.
A rendszerek előnyei és buktatói
A kutatás szerint azonban mindkét rendszernek komoly előnyei és hátrányai vannak. A jelenleg használt brókerirányítású modellben a tőzsdei megbízás végrehajtása többnyire rejtett, a brókerek a saját belátásuk szerint választják ki, melyik piaci szereplőhöz irányítják az ügyletet. Ez néha egészségtelen árazáshoz vezethet, például ha egy piaci alkusznak magas a készletköltsége, amit beépít a vételi vagy eladási árba. Ez a rendszer így időnként nem a lehető legkedvezőbb árat biztosítja a lakossági befektetőknek.
Az aukció azonban nem feltétlenül garantálja a lakossági befektetők számára a legjobb árat. Ugyanis, miközben az aukcióban a legalacsonyabb költségű piaci alkusz elvileg mindig agresszívebben licitálna, megjelenik az ún. győztes átok: a túlzottan versengő licitálók óvatosabbá válhatnak, hogy elkerüljék a veszteséget, és emiatt a lehetőségeikhez mérten alacsonyabb árat kínálnak fel. Különösen igaz ez, ha az intézményi befektetők is jelen vannak, vagy ha a likviditás alacsony, a volatilitás pedig magas. Azaz nem minden helyzetben biztosít kedvezőbb árat az árverés sem.
Hatékonyság, árkülönbségek és milliárdos tét
Több tőzsdei szakértő véleménye szerint már egy százalékpontos különbség a részvényárban is több milliárd forintos veszteséget vagy nyereséget eredményezhet egyetlen év alatt a lakossági befektetők oldalán. Az, hogy végül melyik rendszer szolgálja jobban a befektetők jólétét, óriási tét, hiszen a lakossági befektetések összesített volumene dollármilliárdokban mérhető (1 USD ~ 370 HUF átlagos árfolyamon).
A tanulmány kiemeli, hogy az aukciós modell nem minden esetben jelentene javulást a jelenlegi rendszerhez képest. Végül az elemzők szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben bevezetnék az aukciós rendszert az amerikai részvénypiacon.
Globális hatás és iránykeresés
Az Egyesült Államokban zajló viták visszhangot keltenek Európában és Ázsiában is. Szingapúr például jelenleg egy több mint 1 350 milliárd forint összegű (5 milliárd szingapúri dolláros) programmal próbálja erősíteni saját piacát, hogy vonzóbb legyen a lakossági befektetők számára. Ez is mutatja, hogy a piaci mechanizmusok fejlesztése most mindenhol központi kérdés.
Következésképpen a következő években várhatóan újabb és újabb kísérletek, reformtervek tűnnek fel a különböző tőzsdéken. A kutatók mindeközben már vizsgálják a bróker-alapú rendszer valódi teljesítményét is intézményi befektetői adatok alapján. Céljuk, hogy minél előnyösebb, hatékonyabb piacot alakítsanak ki minden befektető számára – hiszen így lehet igazán vonzóvá tenni a tőzsdét a szélesebb közösség számára is.
