Az autonómia áttörése a drónhadviselésben
Az Auterion fejlesztése lehetővé teszi, hogy a drónok ne csak operátori irányítással, hanem részben önállóan hajtsák végre a bevetéseket. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Skynode S egyedisége abban rejlik, hogy saját fejlesztésű, gyorsan változó, titkosított rádióvezérlőt használ a zavarás elkerülésére. Miután az operátor kiválasztja a célt, a drón akár magasról is megközelítheti azt, majd önállóan, kapcsolat nélkül végrehajthatja a végső támadást. Mindez különösen hatékony az orosz zavaró technikák ellen, mert azok többnyire csak rövid hatótávolságon belül működnek.
Mindezek ellenére az ukrán hadsereg jelenleg mindössze körülbelül 3 000 ilyen fejlesztett drónt tesztelt sikeresen, miközben tavaly kétmillió, idén pedig várhatóan négymillió drónt gyártanak le. Jól látszik tehát, hogy a 33 000 új csapásmérő csomag csak egy csepp a tengerben – egyelőre.
Hazai drónok, amerikai MI-vezérlés
Az ukrán harctéren főleg hazai gyártású drónokat alkalmaznak, amelyeket ezekkel a csomagokkal utólag modernizálnak. A speciális operációs rendszer gondoskodik arról, hogy az MI-alapú érzékelés és navigáció segítse a célkijelölést, így már jóval kevesebb emberi felügyelet szükséges egy-egy támadáshoz. A szoftver hátterét Lorenz Meier, az Auterion vezérigazgatója több éves akadémiai és ipari tapasztalata alapozza meg.
Az ukrán haderő már több rajtaütésben is sikerrel vetette be drónjait, gyakran több százat indítva orosz légibázisok közelébe, akár több ezer kilométerre a frontvonaltól. A drónok repülőgépeket semmisítettek meg vagy okoztak bennük súlyos károkat.
Orosz válasz: tömegtermelés, propaganda és utánpótlás-építés
Oroszország eközben jelentősen felgyorsította saját drónfejlesztéseit: az iráni Shahed 136 gyártási jogait megszerezve kifejlesztette saját Geran-2 platformját, amelyet már tinédzserekkel szereltetnek össze egy új gyárban. Bizarr fejlemény, hogy az orosz hatóságok már gyerekeknek szánt propagandajátékokon (“Berloga” – jelentése: Medvebarlang) keresztül toboroznak netharcosokat, és több mint 600 000 gyermek tanul drónfejlesztést a rendszer keretében.
Egyes drónokban már Starlink antennákat is találtak, amelyeket parancsnoki és irányítási célokra szereltek be.
Az automatizáció forradalma és költséghatékonysága
Meier szerint a jövő a félig autonóm, majd teljesen önállóan működő drónoké. Azok a hadseregek, amelyek ragaszkodnak a kézi irányításhoz, elsősorban élőerőben gondolkodnak – ellentétben a NATO-val, amely inkább óvni próbálja katonái életét. A közeljövő drónrajai annyi célpontot tudnak kijelölni, hogy az emberi operátorok már nem tudják feldolgozni a mennyiséget. A tömeges automatizáció elkerülhetetlen, hisz ilyen ütem mellett a manuális irányításra nincs lehetőség.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy míg egy orosz T-90-es vagy egy amerikai M1A1 típusú harckocsi körülbelül 4,5 millió dollárba – azaz 1,65 milliárd forintba – kerül, addig az Auterion chipje mindössze 370 ezer forint, vagyis kevesebb, mint egy századrész az árnak, miközben célzott támadás esetén ezek a drónok rendkívül hatékonyan semmisíthetik meg a legsebezhetőbb pontokat.
Tovább gyorsuló fegyverkezési verseny
Mindezt figyelembe véve az intelligens dróncsomagok új irányt adtak a hadviselésnek: jóval olcsóbbak, rugalmasabbak, és nem igényelnek hosszú, sebezhető utánpótlási útvonalakat, így újraírják a frontvonalak logikáját. A NATO, köztük az Egyesült Királyság, Németország és Hollandia, már felismerte jelentőségüket. Mindeközben mindkét oldal különféle légvédelmi eszközökkel fegyverkezik fel, hogy védelmezzék a stratégiai utánpótlási vonalakat, hasonlóan ahhoz, ahogyan a II. világháború híres léggömbjei védték a városokat. A fegyverkezési verseny sosem ér véget – csak egyre gyorsabban kell alkalmazkodni hozzá.
