Katonai mentőöv a kutatásoknak
A HHS forráselvonásai azonban nem sodorták végérvényesen veszélybe az összes amerikai mRNS-vakcinakutatást. Több kulcsfontosságú program – például a krími–kongói vérzéses láz (Crimean-Congo Hemorrhagic Fever, CCHF) elleni védőoltás fejlesztése – továbbra is a Védelmi Minisztérium (DoD) támogatásával folyik. Ez a halálos, kullancsok által terjesztett betegség a fertőzöttek akár 40 százalékát is elviheti, így ellene védelmet nyújtani nemcsak a katonák, hanem az emberiség egésze számára létfontosságú.
Nem elhanyagolható, hogy a DoD stratégiai prioritásként kezeli az ilyen kórokozók elleni védelmet, mivel azok nemcsak a világ számos pontján szolgáló amerikai katonákat, hanem egy világjárvány esetén a globális lakosságot is fenyegethetik. Míg sokak szerint az Egészségügyi Minisztérium kivonulása aláássa az USA felkészültségét a biológiai fenyegetésekkel szemben, a hadsereg pénzügyi mentőövet dobott néhány kulcsfontosságú projektnek.
Botrány és bizonytalanság a kutatók körében
A változás a kutatói közösséget is sokkolta. Az olyan cégek vezetői, mint az amerikai HDT Bio, váratlanul szembesültek azzal, hogy egyik hónapról a másikra megszűnt a vakcinafejlesztési támogatásuk. A HDT például már tízmillió dollárt (kb. 3,6 milliárd forintot) költött egérkísérletekre, majmok injekciózására, és idén júliusban tervezte elindítani az I. fázisú humán vizsgálatot Texasban – ám a HHS támogatás megszűnésével a program leállt. Ekkor jelentkezett a DoD egyik kapcsolt szervezete, jelezve, hogy kész átvenni és finanszírozni a folytatást legalább az első klinikai szakasz végéig. Bár a hadsereg támogatása szerényebb, mint a korábbi civil források, mégis biztosítja, hogy a kutatás ne álljon le teljesen.
Átszervezések áldozatai
A háborús és járványügyi felkészültség jegyében számos más projekt is az átszervezések kárvallottja lett, köztük nagy gyógyszergyárak – például az AstraZeneca vagy a Moderna – madárinfluenza- és Ebola-rokon vírus elleni vakcinái. Bár az AstraZeneca idén indította két új mRNS-vakcinájának humán tesztjeit, a partnerségek és a finanszírozás részleteiről – például, hogy jelen maradt-e a DoD vagy a HHS – nem nyilatkoznak. A Moderna sem válaszolt arra, vajon folytatódik-e az Egyesült Államokból érkező támogatás a tíz halálos áldozatot követelő tanzániai Ebola-járványra fejlesztett oltóanyag esetében.
Azok a fejlesztések, ahol a DoD nem partner, gyakorlatilag leálltak. Például az atlantai Emory Egyetemen Philip Santangelo légúti mRNS-terápiái is parkolópályára kerültek; a civil támogatás befagyott, a kutató most alapítványoknál és civil szervezeteknél próbálkozik.
Felhígult támogatási rendszer
Miközben egyre több tudós kénytelen alternatív pénzforrásokat keresni, és pályázataiból inkább eltünteti az „mRNS” rövidítést, hogy elkerülje a politikai akadályokat, némi optimizmus azért még maradt. A kongresszus előtt lévő költségvetési csomag például előírná a HHS számára az mRNS-vakcina-kutatások állami támogatásának folytatását. Az amerikai hadsereg biofegyver-elhárító szervezete, a DTRA (Defense Threat Reduction Agency) is aktívan keres támogatandó projekteket új generációs, ellenállóbb vakcinák kidolgozására – beleértve az mRNS-platformot is.
Ezzel párhuzamosan a Mezőgazdasági Minisztérium is támogatja az mRNS-alapú állatvédő vakcinákat, főként légúti fertőzések elleni készítmények fejlesztését.
Fennmarad a bizonytalanság
Hiába a törekvések és az időszakos sikerek, a szakértők szerint az amerikai kormányzaton továbbra is számonkérhető az egység és stratégiai vízió hiánya. A széttöredezett finanszírozási rendszer, a szektorok közti koordinációs zavarok és a HHS vezetőjének egyre növekvő befolyása akár a hadsereg mRNS-projektjeit is veszélybe sodorhatja a jövőben.
Mindezt figyelembe véve látható, hogy jelenleg az mRNS-vakcinafejlesztés sorsa a hadsereg és néhány kormányzati szerv mentőövére szorul, miközben itthon és világszerte a következő világjárvány csak idő kérdése.
