Az Amazonas: a szénelnyelőből kibocsátóvá váló óriás
Az Amazonas régóta a Föld legfontosabb szénelnyelőjének számított, de mára műholdas megfigyelések szerint egyre több területen veszít ebből a szerepéből. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy bizonyos térségek már nettó szén-dioxid-forrássá alakultak. Az Amazonas-medence minden évben a globális növényi szénfelvétel 14%-áért felel, de 2010 és 2020 között 370 millió tonna szenet veszített – különösen a délkeleti zónában romlik drámaian a helyzet. Az erdő pusztulása egyre gyorsul, így a klímafordulópont elérése sem zárható ki.
Műholdas mérés: a klímavédelem záloga
A klímavédelemmel kapcsolatos hiteles, független adatszolgáltatás elengedhetetlen, hiszen a Párizsi Megállapodás célja, hogy az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,5 °C-kal emelkedjen a globális hőmérséklet – ez csak akkor teljesíthető, ha a világ országai tényleges, mért adatokkal igazolják kibocsátáscsökkentésüket. Az ESA több évtizedes földmegfigyelési tapasztalata révén transzparens, megbízható adatsorokat biztosít. Ezek támasztják alá a valódi kibocsátáscsökkentést, és teszik lehetővé a valós előrehaladás nyomon követését.
A szénköltségvetés: az utolsó hat év
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a klímavédelem egyik sarkalatos pontja a szénköltségvetés: vagyis mennyi szén-dioxid kibocsátását engedhetjük meg magunknak ahhoz, hogy ne lépjük át az 1,5 °C-os küszöböt. Jelen állás szerint 2025 januárjára mintegy 235 milliárd tonna a hátralevő karbonbüdzsé – vagyis ennyit bocsáthatnánk még ki. Ugyanakkor, ha minden a mostani ütemben halad, ez a keret mindössze hat év alatt elfogyhat.
A pontos méréshez két tényezőt kell követni: mennyi szenet vesznek fel a szárazföldi és óceáni szénelnyelők, illetve mennyi szabadul fel elsősorban fosszilis tüzelőanyagok és erdőpusztítás miatt. Az óceánok szénelnyelő szerepét már jól értjük, de a szárazföld esetén bonyolultabb a helyzet: a két hektárnál is kisebb léptékű zavarok, erdőirtások nehezen észlelhetők, pedig jelentős, máshol jelentkező szénveszteséget okozhatnak.
Műholdas klímakutatás: forradalmi projektek, új felismerések
Az ESA vezető kezdeményezése a Climate Change Initiative, amely hosszú távú adatbázisokat szolgáltat a klímaváltozás vizsgálatára. A RECCAP-2 projekt különösen jelentős: műholdas felvételeket, földi méréseket és számítógépes modelleket kombinálva ad független, összehasonlítható szénmérlegeket országos és régiós bontásban. Ezekből már most világosan látszanak veszélyes tendenciák.
Az északi félteke boreális és mérsékelt övi erdei – a Föld erdőterületének 41%-ával – 2016 óta egyre inkább szénforrássá alakulnak. Aszály, erdőtüzek és betegségek mind hozzájárulnak ehhez. Európában ugyan az erdők 1990 és 2022 között a kibocsátás mintegy 10%-át megkötötték, de az idősödés, a fakitermelés, az aszály és a kórokozók miatt ez a ráta is csökken, ami komoly veszélyt jelent az uniós klímasemlegesség 2050-es céljára.
A természetes erdők pótolhatatlan szerepe
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az erdők újjáéledése (másodlagos erdők, degradált területek) önmagában nem oldja meg a problémát: ezek a területek csupán az eredeti szénraktározó kapacitás körülbelül 45%-át képesek visszanyerni. Ezért elsődlegesen az őserdők védelmét kell előtérbe helyezni.
Talán meglepő, de a kutatások szerint a nem élő széntárolók – talaj, holtfa, üledékek – jelentősége messze felülmúlja várakozásainkat. 1992 és 2019 között a szárazföldön raktározott 35 milliárd tonna szénnek csak 6%-át azonosították élő növényzetben. Ezek a rejtett széntárolók gyakran hiányoznak a nemzeti leltárakból, holott nélkülözhetetlenek a teljes kép megértéséhez.
ESA műholdak: folyamatos őrség az éghajlatért
Az ESA több, egyedülálló küldetést is indított: a BIOMASS küldetés például sosem látott pontossággal méri a trópusi erdők szénkészletét, az EarthCARE küldetés a felhők és a sugárzási egyensúly titkait kutatja, a HydroGNSS a talajnedvesség figyelésével javítja a szénforgalmi mérések pontosságát. Az SMOS szintén a talajnedvességet és vegetációs indexeket monitoroz. A Copernicus Sentinel műholdcsalád folyamatosan követi a földfelszín, az óceánok, a jégmezők és az atmoszféra változásait, míg a közeljövőben induló Sentinel-6B a létfontosságú tengerszint folyamatos mérését végzi majd. A Copernicus antropogén szén-dioxid monitoring küldetése pedig a jövőben országonként is követi majd a szén-dioxid- és metánkibocsátásokat.
Transzparencia, hitelesség, bizonyíték-alapú döntéshozatal
A globális klímamérlegelés, az úgynevezett Global Stocktake, öt évente tekinti át a Párizsi Megállapodásban meghatározott klímacélok felé tett haladást. Az ESA által fejlesztett új módszerek, a RECCAP-2 eredményeivel együtt, lehetőséget adnak arra, hogy a valós kibocsátást független, műholdas mérések alapján ellenőrizzék. Mindazonáltal a legtöbb ország továbbra is jelentős részben szektoriális becslésekre támaszkodik. Az ENSZ klímapanelje azonban már bátorítja a tagországokat arra, hogy a hivatalos jelentéseiket vessék össze önálló mérési eredményekkel – az átláthatóság és a valódi előrehaladás érdekében.
Összefoglalva megjegyezhető, hogy a műholdas klímamonitoring eszközei rendelkezésre állnak, így az ESA küldetéseinek és a RECCAP-2 projektnek köszönhetően leleplezhetjük, hogy a globális klímavédelem ténylegesen meghozza-e a várt eredményt. Már csak a politikai akarat hiányzik – cselekedni viszont most kell.
