Az elfeledett veszély forrása
A Tintina-törésvonal több mint 1000 km-en húzódik Északkelet-Brit Columbia, Yukon és Alaszka között, és délen kapcsolódik a Rocky Mountain Trench törésvonalhoz, amely hatalmas völgyet képez Kanada déli részén és Montana északi területein. A földtörténet eocén korszakában, nagyjából 40 millió évvel ezelőtt, a Tintina-törés két oldala évente 13 mm-t mozdult el egymáshoz képest. Manapság csendesnek tűnik, és csak itt-ott fordulnak elő gyenge, 3–4-es magnitúdójú rengések.
Ennek ellenére régóta foglalkoztatja a szakértőket, hogy a törésvonal lassabb ütemben, de még mindig gyűjti-e a feszültséget. Ennek megállapítására a kutatók nagy felbontású műholdas és lidar-alapú (lézeres) topográfiai adatokat használtak, amelyek a sűrű erdőséget kizárva pontos képet adnak a felszín változásairól és az ősi földrengések nyomairól, például az áthasadt földfelszíni törésvonalakról.
Az elmozdulás mértéke és következményei
A vizsgálatok során megállapították, hogy az elmúlt 2,6 millió évben a törés két oldala összesen nagyjából 1000 métert mozdult el egymástól. Az elmúlt 136 000 évben ez az elmozdulás körülbelül 75 méter volt. Ezek az adatok azt sugallják, hogy évszázadokon át számtalan földrengés történt itt, bár az utóbbi 12 ezer évben nem volt jelentős felszíni törés – vagyis a felgyülemlett feszültség jelentős része még nem szabadult fel.
A törésvonalban mintegy 6 méternyi (20 láb) feszültség halmozódott fel azóta, hogy az utolsó nagy földrengés bekövetkezett. Ez geológusok szerint már azon a szinten van, ahol egy földrengés kirobbanhat. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy nehéz megjósolni, pontosan mikor következik be a következő nagy földmozgás – lehet akár holnap, de akár több ezer év múlva is.
Fokozódó kockázat
A Tintina-törés Alaszka felőli oldalán bizonyítottan aktív, így nem meglepő, ha Yukon alatt is rejtőzhet benne a veszély. Mindezek fényében némileg megnövekedett a szeizmikus kockázat ezen a területen, bár már eddig is aktív térségként tartották számon. Annak érdekében, hogy pontosabban megbecsüljék a kockázatot, munkagépekkel kiásott árkok segítségével kutatják majd a kőzetrétegekben rejtett földrengésnyomokat, és ezek gyakorisága alapján lehet pontosabb képet alkotni a fenyegetettségről.
A szakemberek most azt próbálják megfejteni, hogy a felgyülemlett 6 méternyi feszültség túl sok-e, vagy még messze van a törés következő jelentős ugrásától. Az biztos, hogy egy alvó óriás pihen a föld alatt, amely egyszer biztosan felébred.
