Látási csalódásokon át: ki hisz a szemének?
Korábbi kutatások alapján néhány állatfaj – például a delfinek, a csirkék és bizonyos halfajok – hajlamosabb beugrani az optikai csalódásoknak, míg például a galambok, a páviánok és a bambuszkígyók nem. A macskák internetes sikerszériája – az „ha befér, leülök” jelmondattal – jól mutatja, hogy náluk is érdekes a vizuális érzékelés. Egy 2021-es tanulmány szerint a macskák is érzékenyek a Kanizsa-illúzióra, vagyis képesek ugyanúgy érzékelni a szubjektív körvonalakat, mint az emberek.
Guppik vs. galambok: teljesen más környezet, más érzékelés
A legfrissebb vizsgálatban két, nagyon különböző érzékszervi világban élő állatot teszteltek: a szárazföldi, magokat csipegető gyűrűsgalambokat és a trópusi sekély vízben élő, folyamatosan menekülő, gyors helyzetfelismerésre kényszerülő guppikat. A galambok számára a pontosság és a részletekre való figyelem lehet a kulcs, míg a guppiknál a környezethez való gyors, globális alkalmazkodás a fontosabb. A díszhalak, amelyek túlélését sűrű növényzet, villódzó fény és váratlan ragadozók határozzák meg, előnyben részesítik az összképet – erre alapoz az Ebbinghaus-illúzió is.
Kísérlet: ki mit vesz észre?
Harmincnyolc galambot és tizenkilenc guppit egyedi próbaterekben vizsgáltak. Mindkét állatfajnak két fehér műanyag kártyán hat-hat fekete kör volt látható, középen egy falat étellel (vörös kölesmag a galamboknak, pehelytáp a guppiknak). A körök mérete eltért a kártyák között. A feladat egyszerű volt: válasszanak ételt – de közben kiderült, hogy a guppik lényegesen többször választották azt, ahol a középső falatot kisebb körök vették körül, mert nagyobbnak érezték azt. Bár a galambokat jóval kevésbé befolyásolta az illúzió, némelyikük mégis hajlamos volt a kontextus alapján tévedni, de a többség inkább a részletekre összpontosított.
Élőlényenként eltérő trükkökkel
A galambok vegyes eredményei arra utalnak, hogy egyéni tapasztalatok vagy akár veleszületett preferenciák is meghatározhatják, mennyire vagyunk fogékonyak az ilyen illúziókra. Ahogyan az emberek között is vannak olyanok, akiket könnyen vagy épp alig lehet megtéveszteni, az állatok érzékelése sem egységes.
További kérdések és lehetőségek
Különösen fontos kiemelni, hogy a guppik és a galambok több százmillió éve fejlődnek külön utakon, ezért érzékelésüket nemcsak a környezeti hatások, hanem öröklött tulajdonságok és a természetes szelekció is befolyásolhatja. A további kutatásokhoz olyan fajok vizsgálata lenne ideális, amelyek közelebb állnak egymáshoz rokonságban, de eltérő környezetben élnek – így még pontosabban megérthetjük az állati érzékelés titkait.
A fentiek tükrében nem egyszerű a válasz: az állatok némelyike simán bedől a szemnek, mások viszont kiismerik az emberi érzékelés trükkjeit.
