Az álkirálynő vérfürdője: trónharc és árulás a hangyabolyban

Az álcázás mesterei

A Lasius orientalis és Lasius umbratus hangyafajok nőstényei nem alapítanak saját fészket, hanem más fajok, például a Lasius flavus és a Lasius japonicus kolóniáit szállják meg, és átveszik az uralmat. A trükk lényege, hogy előzetesen összegyűjtik a gazda hangyák szaganyagait: új kolóniába érkezve beleharapnak a munkásokba, majd magukra kenik a szagukat, így gyakorlatilag láthatatlanná válnak a szaglásra hagyatkozó lakók számára.

Zseniális, de kegyetlen manipuláció

Miután az ál-királynő megtévesztette a munkásokat, közvetlenül megközelíti a valódi királynőt, majd gyorsan ráfújja a zavaró hangyasavat. A munkások azonnal ellenséget látnak a királynőjükben, nekiesnek, és végül széttépik. Ha a gazdakirálynő túléli, az idegen nőstény újra támad, mindaddig, amíg a gyilkosság be nem következik. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a hangyák ebből természetes vészjelet érzékelnek, hiszen egyébként is savval riadóztatják a többieket támadás esetén; most azonban a manipulátor fordítja ezt saját hasznára.

A hatalom megszilárdítása

A felfordulás után a parazita királynő letelepszik, tojásokat rak, a megmaradt munkások pedig gondoskodnak róla és az utódairól. Idővel minden régi munkás elpusztul, és a teljes kolónia az új királynő saját ivadékaiból áll majd. Így ebben a folyamatban kizárólag a parazita faj nyer, a munkások öngyilkos magatartása, hogy anyjukat pusztítják el, semmilyen evolúciós haszonnal nem jár számukra. A jelek szerint az ál-királynő igazán gonosz, de zseniális stratégiát dolgozott ki, amellyel átírja a hangyaboly sorsát.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján