Az álhír biológiai evolúciója
A társas kommunikáció minden közösség fejlődésének alapja: egy élőlény így ismerheti meg a környezetét anélkül, hogy saját kárán kellene tanulnia, egy baktérium pedig így hangolja össze a viselkedését a környezetével. Ugyanakkor éppen ezek a kapcsolatok szolgálnak a félrevezető információk terjedésének csatornáiként. Míg az emberi álhírterjedésről rengeteg kutatás létezik, a biológiai eredete kevésbé ismert.
A kutatók évtizednyi elméleti és gyakorlati tudományos anyagot dolgoztak fel arról, hogy mikor és hogyan bukkannak fel tévinformációk a természetben. Gyakori jelenség, hogy egy madár hamis riasztójeleket ad le, amitől az egész csapat elrepül; egy állatpopuláció elavult vándorlási útvonalat követ, vagy a baktériumok félrevezető jelekkel kommunikálnak.
Nincs élőlény, amely immunis lenne
A kutatók univerzális modellt alkottak a félretájékoztatás mérésére minden élőlény számára, hogy felmérjék, mennyire pontosak az adott szervezet „hiedelmei”, és hogyan befolyásolja ezeket a társai információja. Ezek alapján mára biztosnak tartják: a félretájékoztatás a társas kommunikáció alapvető velejárója, nem valamilyen rendszerszintű hiba.
Az új modellek révén már az is kutathatóvá válik, hogyan befolyásolja az álhír az állatpopulációk túlélését, és létezhetnek-e univerzális szabályok a visszaszorítására, akár halrajokban, akár az online világban. Az eredmények segítségével végre új megoldások jöhetnek az álhír elleni küzdelemben – emberi és állati közösségekben egyaránt.
