Meglepő epigenetikai váltó
A Kínai Tudományos Akadémia kutatói a Nannochloropsis oceanica nevű, ipari szempontból is fontos alga genomját vizsgálták, miközben 5%-os CO₂-ből természetes, mindössze 0,01%-os szintű környezetbe helyezték át. Az epigenomszintű elemzések során kiderült, hogy a DNS metilációja szinte változatlan maradt (0,13%), vagyis ez a mechanizmus nem játszik kulcsszerepet az alkalmazkodásban.
Az igazi kulcs: H3K4 metiláció
Annál meghatározóbbnak bizonyult a hiszton H3K4 dimetiláció (H3K4me2), amely az alga alacsony CO₂-szintre reagáló génjeinek 43%-ánál jelent meg. Ebbe a csoportba tartoznak a fotoszintézist és a karbonát-anyagcserét irányító gének is. Az elemzés szerint a H3K4me2 módosítás a kromatin szerkezetét, vagyis a DNS hozzáférhetőségét módosítva aktiválja a szükséges géneket.
Kísérletes bizonyíték
CRISPR/Cas9 génszerkesztéssel egy, H3K4 metiltranszferázt kódoló gént kiütöttek: ennek következményeként 22%-kal csökkent az algák növekedési üteme, 15%-kal pedig a biomassza. A hisztonmódosítások eloszlása is megváltozott, ami egyértelműen a H3K4me2 főszerepére utal az alkalmazkodásban.
Gének, enzimek, túlélés
A kutatók szerint a H3K4 módosítás kétféle módon hat: egyrészt enzimhálózatokat szabályoz, másrészt a kloroplaszton belül a pH-gradienst állítja be. Mindkettő hozzájárul ahhoz, hogy a mikroalga a lehető legjobban használja ki a rendelkezésre álló CO₂-t.
Kilátások klímavédelemre és bioenergiára
Az eredmények új célpontokat kínálnak olyan algák létrehozásához, amelyek hatékonyabban kötik meg a szén-dioxidot – ez egyszerre segíthet a fenntartható bioenergia fejlesztésében és az éghajlatváltozás elleni harcban.
