Mamutagyarból készült szerszámok nyomában
A kutatók különösen jelentősnek tartják, hogy a Holzman-lelőhelyen több csonteszközt, mamutagyarból készült félkész szerszámot, valamint kalapácskövet is találtak, amely a kőszerszámkészítéshez nélkülözhetetlen. Az itt élők mintegy 1000 évvel megelőzték a Clovis-kultúra dél felé terjedését, sőt, az innen származó tárgyak hasonló gyártási technikákat mutatnak, mint a déli Clovis-eszközök. Fontos megjegyezni, hogy ez az egyik legrégebbi ismert lelőhely Alaszkában, amely a Clovis előtti korból származik.
A Holzman-lelőhelyen a fagyos talajnak köszönhetően kivételesen jó állapotban maradtak meg a növényi maradványok, és még egy 13 600 éves bölényszőrszál is előkerült, ami igazi kuriózumnak számít a régészetben.
Belső útvonal a szárazföldi hídtól Clovisig?
Alaszka egykori földrajzi helyzete különösen érdekes: a Tanana-völgy épp a hajdani Bering-földhíd és a jégmentes folyosó között helyezkedett el. Így felmerül, hogy az ősi közösségek a szárazföldi hídon átkelve, majd egy jégmentes folyosón keresztül vándoroltak délre, és magukban hordozták a Clovis-kultúra magvait. Sőt, a mostani leletek megerősítik, hogy az első amerikaiak szárazföldi és jég borította térségek között haladhattak délre, nem pedig kizárólag a part mentén hajózva érkeztek, ahogyan azt más elméletek állítják.
A Clovis-technológia feltalálása előtt mintegy egy évezreddel már vadásztak mamutokra és más óriásemlősökre a Tanana-völgyben. Ez azt sugallja, hogy innen indulhatott el először a kontinens belső területeinek benépesítése, nem pedig kizárólag a Csendes-óceán partjáról.
Új nézőpontok a vándorlási útvonalakról
Az új leletek jól illeszkednek ahhoz a feltevéshez, hogy az első telepesek az Egyesült Államok kontinentális területeire egy belső, jégmentes útvonalon keresztül érkeztek. Az elefántcsontfeldolgozás technikája további kapcsolódási pont a Clovis-kultúrával. Ugyanakkor néhány kutató óvatosságra int: a távoli északkelet-ázsiai közösségek, ahonnan a bevándorlók származhattak, hasonló eszközöket használtak, rituálisan okkert alkalmaztak, és közöttük jelentős lehetett az etnikai átjárás. Ez azt is jelenti, hogy az Alaszkában talált leletek talán nem kizárólag a Clovis előzményei, hanem több, egymást átfedő hagyományt tükröznek.
Fontos megjegyezni, hogy sok tudós szembenállóként kezeli a belső és partvidéki bevándorlási elméleteket, holott a genetikusok is gyakran feltételezik, hogy a kontinens benépesítésére több hullámban, eltérő útvonalakon került sor. Nem zárható ki, hogy mindkét változat egyszerre igaz, ezért érdemes a partvidéki és a jégmentes folyosó világát együtt vizsgálni.
A régészet új kihívása
Az alaszkai Tanana-völgyben továbbra is folynak majd az ásatások, hogy kiderüljön, pontosan hogyan éltek az ősi vadászok, és miként alkalmazkodtak a környezetükhöz. Sőt, a jégmentes folyosó szerepe is további kutatásokat igényel, mivel ez a térség eddig kevés figyelmet kapott a tengeri útvonalakhoz képest.
Az új eredmények jelentősen hozzájárulnak Amerika benépesülésének izgalmas kirakójához – amelyben a mamutagyarból készült szerszámok valószínűleg kulcsszerepet játszottak.
