Miért a DNS a kulcs?
A környezeti DNS (eDNS) egyre népszerűbb technológia az ökológusok körében. Az eljárás lényege, hogy mintákat vesznek az élőhelyről – eddig főként vízből –, kinyerik belőle a szabadon lebegő vagy lebomló DNS-t, és ezt összevetik egy referencia-adatbázissal. Így kiderül, hogy milyen fajok vannak jelen. Érdemes kiemelni, hogy a vízből történő mintavétel főleg halakat és vízi élőlényeket mutat ki könnyen, de a szárazföldi emlősök, madarak, denevérek vagy rovarok már jóval nehezebben észlelhetők.
Pókhálók, mint DNS-csapdák
Miért ne használnánk a természet legprofibb bioszűrőjét, a pók hálóját? Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a pókhálók nemcsak saját építőjük és zsákmányuk genetikai nyomait őrzik, hanem képesek összegyűjteni a levegőben lebegő DNS-t is, például emlősökét, madarakét, sőt még gombákét is. Csakhogy a természetes hálók mérete, formája, elhelyezkedése és élettartama esetleges, és a gondatlan használat akár veszélyeztetheti is az egyébként ökoszisztéma-szempontból kulcsfontosságú pókokat, amelyek évente akár 400–800 millió tonna rovart is elfogyasztanak világszerte.
A műpókháló verhetetlen előnyei
A kutatók Halloween-díszítésből inspirálódva készítettek különféle műpókhálókat, és kipróbálták, hogy ezek mennyire hatékonyak. Az eredmények biztatóak: az ál-pókhálók legalább olyan jól gyűjtötték be a levegőből a szárazföldi élőlények DNS-nyomait, mint az igazi hálók, miközben hasonlóan jól szűrték a levegőben terjedő gombaspórákat is.
Érdemes kiemelni, hogy a vízi eDNS-mintákkal kombinálva a műhálók használata olyan fajokat is kimutatott, amelyeket egyik módszer sem tudott volna önállóan azonosítani. Ennek alapján megállapítható, hogy a két módszer jól kiegészíti egymást, és együtt sokkal teljesebb képet adnak.
Mi jöhet még?
A műhálók olcsók, egyszerűek, és környezeti károkat sem okoznak. Még sok a megválaszolatlan kérdés – például mennyi csapda kell a megbízható mintavételhez, mennyire bírják az időjárást, vagy milyen más anyag lenne igazán ideális. Ugyanakkor a pókhálók praktikuma már most forradalmasíthatja az ökológiai kutatást. Ha mindezt továbbfejlesztjük, akár sosem látott pontossággal térképezhetjük fel bolygónk rejtett élővilágát.
