
Az MI sosem vallhat kudarcot
A közpolitikában létezik egy népszerű mondás: “A párt sosem vallhat kudarcot, csak kudarcot vallhatnak vele szemben.” Ez az ideológiai kapuőrök kritikája, akik például a választókat hibáztatják a párt kudarcáért, nem pedig magát a pártot.
Ugyanez a téves logika kezd elterjedni az MI legnagyobb támogatói között is. Az MI sosem vallhat kudarcot, csak kudarcot vallhatnak vele szemben. Mi vallunk kudarcot, mi, az egyszerű gondolkodású emberek, akik nem értik eléggé. (Persze az MI-pártiak is elismerik a jelenlegi modellek hiányosságait, de a technológiai világ domináns narratívái szerint az MI elkerülhetetlen és forradalmi.)
Olyan tech újságírók, mint a New York Times-os Kevin Roose, azt állítják, hogy az Apple vallott kudarcot az MI-vel, nem pedig fordítva. “Az Apple nem áll a helyzet magaslatán az MI terén” – mondta Roose a Hard Fork podcastjában. “Amikor generatív MI-vel építesz termékeket, kényelmesebbnek kell lenned a hibákkal, a tévedésekkel, a kicsit durva szélekkel.”
Amire tisztelettel válaszolnék: Abszolút nem!
Az Apple precizitása nem hiba, hanem erény
Roose-nak igaza van abban, hogy az Apple – finoman fogalmazva – aprólékos fogyasztói termékek alkotója. Elvégre ez a 3000 milliárd dolláros birodalom a hírhedten részletekre fókuszáló Steve Jobs műve.
Az Apple márka talán a legaprólékosabban kontrollált vállalati identitás a bolygón. Zárt iOS-kertje – amit a fejlesztők utálnak, és ami valóban alapot ad a monopolisztikus viselkedés vádjára – részben az oka annak, hogy egymilliárd ember megtanulta az Apple-re bízni érzékeny személyes adatait.
Az Apple megszállott adatvédelmi és biztonsági hozzáállása miatt a legtöbbünk gondolkodás nélkül beolvassa arcát, tárolja bankszámlaadatait vagy osztja meg valós idejű tartózkodási helyét a telefonján keresztül. És nemcsak abban bízunk, hogy az Apple biztonságban tartja adatainkat, hanem abban is, hogy olyan dolgokat tervez, amelyek azonnal használhatók. Vehetsz egy új iPhone-t, AirPod-ot vagy Apple Watch-ot, és bízhatsz benne, hogy amint bekapcsolod, egy felhasználóbarát rendszer vezet végig a beállításon, és zavartalanul szinkronizálja más eszközeiddel.
Az MI kudarca, nem a miénk
Roose szerint vannak emberek, akik tudják, hogy az MI-rendszerek nem tökéletesek, és ezek a rutinos felhasználók megértik, hogy van egy helyes és egy helytelen módja a chatbotok használatának.
Itt bukunk el mi, emberek, állítólag az MI-vel szemben. Mert amellett, hogy emberek vagyunk – munkával, társasági élettel, összehajtandó ruhákkal, megalkotandó művészettel és felnevelendő gyerekekkel –, meg kellene tanulnunk, hogyan kerüljük el a nagyméretű nyelvi modellek korlátait, amelyek akár hazudhatnak is nekünk.
Az Apple-nek – Roose szerint – folytatnia kellene az MI integrálását termékeibe, és hozzá kellene szoknia ahhoz, hogy ezek a funkciók csiszolatlanok, és talán túl fejlettek az átlagfelhasználónak. És ismét, tisztelettel kérdezem: Mi célból?
Ahogy Casey Newton, a Hard Fork társműsorvezetője megjegyzi ugyanabban az epizódban, a Google vagy az Amazon sem talált ki valami hihetetlen felhasználási módot, ami miatt a felhasználók rohannának új Pixel telefont vagy Echo hangszórót vásárolni.
“Az MI még mindig sokkal inkább tudomány és kutatás, mint termék” – jegyzi meg Newton. Más szóval: a nagyméretű nyelvi modellek lenyűgöző tudományos eredmények, hatalmas potenciállal rendelkező akadémiai csodák, néhány korai kereskedelmi sikerrel, mint az OpenAI ChatGPT-je vagy az Anthropic Claude-ja. De egy bot, ami 80%-ban pontos – Newton által kitalált szám – nem igazán hasznos fogyasztói termék.
Ha az MI 100%-ban pontos, nagyszerű időmegtakarítás. Ha bármennyivel is kevesebb, mint 100%-ban pontos, használhatatlan. Mert még ha csak 2% az esély arra, hogy téved, 2% az esély arra, hogy anyukánkat a reptéren hagyjuk, és anyukánk joggal lesz csalódott. Anyukáink jobbat érdemelnek!
Végkövetkeztetés: Nem az Apple kullog az MI után. Az MI kullog saját maga után.