Gyerekkor: szinapszisok és gyors fejlődés
Külön említést érdemel, hogy az újszülöttkortól nagyjából kilencéves korunkig tartó első szakaszban agyunk a hálózati konszolidáció nevet viselő időszakon megy keresztül. A babák óriási számú szinapszist, vagyis idegsejtek közötti kapcsolódási pontot hoznak létre, amelyekből csak a leghasznosabbak maradnak meg, míg a többi eltűnik. Ebben az időszakban az agy szerkezete mindenkinél hasonló mintát követ: a szürke- és fehérállomány gyorsan növekszik, a kéreg vastagsága – azaz a külső szürkeállomány és a belső fehérállomány közti távolság – eléri a csúcsát, az agytekervények stabilizálódnak.
Kilencéves korban jön el az első nagy fordulópont, amikor is a szellemi képességek ugrásszerűen fejlődnek, ugyanakkor ekkor jelennek meg nagyobb arányban bizonyos mentális betegségek is.
Kamaszkor: agyi hatékonyság és szerveződés
A második szakaszt, vagyis a kamaszkor időszakát nem a gyors változások, hanem az egyre növekvő fehérállomány és a kommunikációs útvonalak hatékonyságának erősödése határozza meg. A diffúziós MRI-vizsgálatok alapján ebben a korban az információk egyre szervezettebb, koordináltabb módon áramlanak az agyban.
Ez az időszak a hatékonyság növekedéséről szól, ami javítja a kognitív teljesítményt is. A leglátványosabb átrendeződés a harmincas évek elején, nagyjából 32 évesen történik. A kutatók szerint ez az életkor tudományos értelemben is a kamaszkor végét és a felnőtté válás kezdetét jelenti.
Felnőttkor: stabilitás évtizedei
A felnőttkor mintegy 32 évesen indul, és körülbelül harminc éven át tart. Ez a legstabilabb időszak, jelentős átrendeződés nélkül, amit más kutatások is az intelligencia és a személyiség viszonylagos állandóságával hoznak összefüggésbe. Ugyanakkor egyre inkább elkülönülnek egymástól az agyterületek, vagyis mind specializáltabban működnek.
A következő, körülbelül 66 éves kor körül bekövetkező fordulópont már kevésbé drámai, de a hálózatok szervezettségében további változások figyelhetők meg. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ekkor kezdődik el az öregedéshez köthető, fokozatos fehérállomány-leépülés: ebben a korban nő a kockázata például a magas vérnyomásnak és más, az agyat is érintő betegségeknek.
Időskor: globális kapcsolatok hanyatlása
A legutolsó korszak valamivel 83 éves kor fölött érkezik el. Innentől az agy már kevésbé támaszkodik a teljes hálózat együttműködésére, és inkább egyes, speciálisabb területekre helyezi a hangsúlyt. Bár ebben az életszakaszban kevesebb adat áll rendelkezésre, világosan látszik a globális kapcsolódások gyengülése, ami számos időskori neurológiai és viselkedési sajátossággal jár együtt.
Következtetés: az agy rugalmas átrendeződése
Ennek fényében az agy fejlődése nem folyamatos, hanem néhány jelentős fordulópont jellemzi. Ezekben a kulcsfontosságú szakaszokban változik meg látványosan a hálózati szerkezet, ami nagy hatással lehet a tanulási nehézségek és figyelemzavarok megjelenésére, illetve az időskori demencia kialakulására is. Az agykutatás így nemcsak az egyes életkori sajátosságok jobb megértéséhez járulhat hozzá, hanem segíthet felismerni azokat a pontokat, amikor az agy a legsebezhetőbb.
