
Az emlékek útja a felejtés hegyén
A memóriánk különös módon működik: amikor valami újat tanulunk, az emlék eleinte szinte eltűnésre van ítélve, akár egy szakadék szélén egyensúlyozó szikladarab. Ahogy telik az idő, egyre több részlet veszik el, de a felejtés üteme lassul, és a völgyhöz közeledve már stabilabban megmarad az információ. Ezzel szemben a megőrzés nem feltétlenül egy kudarcra ítélt folyamat. Kutatók szerint a mentális időutazás – vagyis ha képzeletben visszatérünk abba a helyzetbe, amelyben az adott tudást megszereztük – jelentősen serkentheti a hosszú távú emlékezetet.
Kísérlet: mi segít visszahozni az elveszettnek hitt tudást?
Több mint 1200 önkéntesen vizsgálták, hogyan hat a memóriára, ha a régebbi információkat különböző módszerekkel idézik fel. Az egyik alapszereplő csoportnak többszöri visszahívásra volt lehetősége rövid időn belül, mindenféle trükk nélkül. A többi résztvevőnek viszont órákig vagy akár hét napig is várnia kellett, mielőtt visszaidézte a megtanultakat. Ilyenkor vagy az akkori érzéseiket, vagy a tanult dolgok egy részét kellett felidézniük „indítóként”. Ez utóbbi egyfajta emlékprímelésként működött.
A módszerek hatékonysága látványos volt: ha például négy órával vagy egy nappal a tanulás után időutazással próbálták visszaidézni az információkat, az érzések felidézésével 70, illetve 59%-uk, szelektív prímeléssel pedig 84, illetve 68%-uk tudta újra előhívni a tudást. Egy hét elteltével azonban ez az arány drámaian visszaesett: az érzések megidézése ekkor már semmit sem segített, prímeléssel is csak 31% volt a siker.
Laboratórium kontra való élet
Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a kísérletek „steril”, érzelemszegény szövegekkel és szólistákkal zajlottak, szemben a való életből vett, gazdag, több érzékszervet érintő és érzelemdús emlékekkel. Az ilyen típusú élményeink valószínűleg tartósabbak maradnak, és talán könnyebben visszahívhatók mentális időutazás révén is. Lényeges tényező, hogy memóriánk „fiatalítása” attól is függ, mennyire mélyen és motiváltan raktároztuk el az adott információkat.
Hogyan érdemes frissíteni az emlékezetet?
Összefoglalva, memóriánk hosszú távon is megőrizhető magas szinten, ha nem csak egyszer, hanem rendszeres időközönként is frissítjük a tudást. Érdemes tehát nem csak hetente, hanem akár három-négy naponta is visszatérni a megtanult anyaghoz – részben saját érzéseink és emlékeink felelevenítésével, részben pedig bizonyos információk „indítóként” való felhasználásával. Az agy időutazása tehát nem varázslat, hanem tudatos memóriafrissítés – az ismétlésben pedig, úgy tűnik, tényleg sosem lehet elfáradni.