Ki fizeti meg az adatközpontok áraméhségét?
Különösen fontos kiemelni, hogy az óriási energiafogyasztás hatását nemcsak helyben érzik meg a lakosok. Az Egyesült Államok legnagyobb áramhálózatán (PJM), amely 13 államot lát el, az adatközpontok terhelése miatt olyan régiókban is emelkedtek az árak, amelyek önmagukban nem számítanak adatközpont-nagyhatalomnak – New Jerseyben például 20%-os éves áremelkedést tapasztaltak. A kapacitásárakat ugyanis áthárítják a fogyasztókra: a végfelhasználók számára a nagyobb terhelés és az infrastruktúra-fejlesztési igény magasabb árakat jelent.
További okok az áramdrágulás mögött
Egyúttal az öregedő elektromos hálózatok, az infláció hatása, illetve az új átviteli vezetékek drágulása is jelentős tényezők. Az amerikai hálózat fejlesztése lassú és költséges: az új vezetékek felépítésének ára két számjegyű növekedést mutat, miközben a gyártás hazai bővítésére és az elektromos mobilitás terjedésére (például elektromos autók, hőszivattyúk) is egyre több energiára van szükség.
Az árak nem mindenhol emelkednek ugyanúgy: Texasban például, ahol több mint 400 adatközpont működik, az éves áremelkedés 4% volt, ami elmarad az országos átlagtól. Ennek oka a saját, viszonylag rugalmas ERCOT-hálózat, amely akár három éven belül képes új áramforrásokat a rendszerre kapcsolni. Kaliforniában hasonlóan sok adatközpont működik, és ugyan a lakossági villanyárak szinte 80%-kal magasabbak az országos átlagnál, de 2024 augusztusában csupán 1%-kal nőttek az árak – a kiugró árakat főként a tűzmegelőzéssel kapcsolatos költségek okozzák.
Mégis miért ilyen nehéz az árakat csökkenteni?
A piac sajátosságai miatt a lakossági kereslet rendkívül rugalmatlan: az emberek nem tudják csak úgy lekapcsolni otthonuk áramellátását. Ez torzítja a piacot, és hátráltatja a versenyt és a beruházásokat. Különösen fontos kiemelni, hogy a termelés bővítését – például új erőművek vagy vezetékek építését – sokszor a magas tőkeköltségek, környezetvédelmi aggályok, engedélyeztetési nehézségek, sőt, egyes régiókban a politikai döntések is akadályozzák.
Három fő okot emelhetünk ki: az elosztási veszteségek miatt hosszú távon sok energia vész el, a hálózati infrastruktúrát bővíteni kell, ami időigényes és drága, ráadásul a különböző típusú erőművek (pl. széntüzelésű, nukleáris, megújuló) mind egyedi kihívásokkal néznek szembe. Egyúttal számos berendezés Kínában készül, így a kínai munkaerő- és alkatrészárak is befolyásolják a költségeket.
Mit tesznek az adatközpontok az ellátás biztonságáért?
Egyre több érv szól amellett, hogy az ipari fogyasztók – így az adatközpontok is – saját, dedikált áramhálózattal működjenek, hogy csökkentsék a lakossági árterhet. Azonban ez szinte kivitelezhetetlen, hiszen az elektromos hálózatok kiépítése mamutvállalkozás, amelynek költségeit végső soron valakinek viselnie kell.
Az adatközpont-üzemeltetők újabban alkalmazkodnak: az MI-t igénylő, nagy erőforrás-igényű háttérszámításokat igyekeznek akkorra időzíteni, amikor nap- vagy szélenergiából éppen többlet van a hálózatban, ezzel némileg csökkentve a lakosságra nehezedő nyomást.
Környezeti hatások és etikátlan trükkök
Különösen fontos kiemelni, hogy több mérnöki vállalat szerint egy adatközpont hűtése naponta akár több millió liter vizet is igényelhet, ami vetekszik egy kisebb város igényével. Az amerikai közvélemény egyre szkeptikusabb: sokan úgy érzik, az áramárak drágulásának terheit a lakosok viselik, míg a technológiai óriáscégek és az MI-laborok lobbistákkal védetik le saját érdekeiket. Az adatközpontok tehát továbbra is jelentős nyomást helyeznek a hálózatokra, miközben a fenntarthatósági szempontok is egyre fontosabbá válnak.
