Játék vagy zaklatás?
Az esetek negyedében kölcsönös viszony figyelhető meg. Különösen a hosszúszárnyú bálnák (púpos bálna, angolul humpback whale) bizonyultak „barátságosnak”: minden harmadik interakcióban pozitív reakciókat mutattak a delfinek felé. Ezek közé tartozott a hasuk megmutatása, oldalra gördülés, uszonyaik feléjük nyújtása, amelyek mind udvarlásra vagy baráti viselkedésre utalnak. Habár gyakran emlegetik, hogy a delfinek bosszantják a bálnákat, a vizsgált esetek túlnyomó többségében nem volt megfigyelhető elkerülő vagy agresszív válasz a bálnák részéről.
Közös játék, eltérő formák
A leggyakoribb szituációban a delfinek a bálnák fejrésze (rostrum) mellett úsztak, ami leginkább a hajóorr mellett való „orrhullámlovaglásra” (bow riding) hasonlít, vagyis a delfinek számára energiatakarékos, mégis izgalmas módja a közlekedésnek – ez számukra egyoldalú játékként értelmezhető. Összesen 425 ilyen interakciót dokumentáltak, amelyekben a hosszúszárnyú bálnák domináltak (68%), őket követték a szürke bálnák (16%) és a hosszúúszójú barázdásbálnák (7%). A delfinek közül az üvegfejű, a közönséges és a Csendes-óceáni széles oldalú fajták vitték a prímet. Felnőttek szerepeltek a legtöbb esetben, de gyakran jelen volt bálna- vagy delfinborjú is.
Ki hogyan reagál?
A különböző bálnafajok eltérően reagáltak: a hosszúszárnyú bálnák evezőuszonyukkal 172 alkalommal próbálták megérinteni a delfineket, míg a szürke bálnák inkább gurultak vagy mellúszonyukkal csaptak (mindössze 5 alkalommal 10 esetből). Az agressziót sejtető farokcsapás vagy fejsújtás a hosszúszárnyú bálnáknál szinte egyáltalán nem fordult elő. Mindezeket figyelembe véve a kutatás megvilágítja, milyen összetett és változatos a bálnák és delfinek társas viselkedése – a mesterséges intelligencia által segített elemzések hozzájárulnak az óceáni ökoszisztémák mélyebb megértéséhez.
