Titokzatos életmód, apró termet
Csupán 1–8 milliméter hosszúak ezek a miniatűr rovarok, amelyek a növényeken látható tumorszerű duzzanatokat, az úgynevezett gubacsokat okozzák. A gubacsok mérete a tűfejnyitől akár alma nagyságig is terjedhet, alakjuk egészen bizarr: némelyik tengerisünre, más csészealjra hasonlít. Figyelemre méltó, hogy az amerikai kontinensen 90 különböző tölgyfa él, amelyeken körülbelül 800 fajta gubacsdarázs fordul elő. Ezekbe a gubacsokba rakják petéiket a parazita darazsak, amelyek lárvái később felfalják a bennük fejlődő gubacsdarazsakat.
Biodiverzitás feltérképezése: DNS-vizsgálatok és vándorutak
A kutatás a Binghamton Egyetem, az Iowai Egyetem, a Wayne State University és több természetvédelmi központ együttműködésével valósult meg. A National Science Foundation 120 millió forinttal (305,209 USD) támogatja a tölgygubacsdarazsak és parazitáik sokféleségének feltárását Észak-Amerikában. A szakemberek az egyes tölgyfajokról gubacsdarazsakat gyűjtenek, majd genetikai szekvenálással vizsgálják, milyen parazita darazsak jelennek meg a gubacsokból. Ennek keretében idén nyáron újabb gyűjtőút zajlott New Yorktól egészen Floridáig.
Az általuk alkalmazott molekuláris módszerek képesek a rejtett fajokat is elkülöníteni. A parazita darazsak ugyanis külső jegyeik alapján gyakran nehezen beazonosíthatók, ezért a kutatók a „univerzális vonalkódgénnek” is nevezett mtCOI génszakasz szekvenálását végzik. Ettől függetlenül csak a nagyszabású, összehangolt kutatások fedhetnek fel váratlan új vagy érkező fajokat is.
Két különböző változat, eltérő eredettel
A kutatók a Bootanomyia dorsalis két különböző változatát találták meg: az egyik a keleti, a másik a nyugati partvidéken él. Az északkeleti minták genetikailag Portugáliához, Iránhoz és Olaszországhoz köthetők, míg a Csendes-óceán menti darazsak inkább spanyol, magyar és iráni populációkra hasonlítanak. A génszekvenciák különbségei alapján ezek akár önálló fajoknak is tekinthetők. Ez arra utal, hogy a B. dorsalis legalább kétszer, egymástól függetlenül kerülhetett Amerikába.
A nyugati part mintái teljes genetikai egyezést mutatnak, valószínűleg egyetlen, szűk populációból származnak, és csak helyileg terjedtek el. Ezzel szemben a keleti parton nagyobb genetikai változatosságot észleltek, ami lazább „szűk keresztmetszetre” vagy többszöri behurcolásra utalhat.
Mi segítette az inváziót?
A Bootanomyia dorsalis elterjedését elősegíthette, hogy nem őshonos tölgyfajokat már a 17. századtól ültettek Amerikában – ilyen például a kocsányos tölgy (Quercus robur – English oak), amely ma is elterjedt a kanadai Brit Columbiában, illetve az USA északkeleti részén. A díszfaként ültetett török tölgy (Q. cerris – Turkey oak) szintén megtalálható ott, ahol a keleti B. dorsalis előfordult. Emellett a kifejlett darazsak akár 27 napig is élhetnek, így elképzelhető, hogy repülőgépeken „potyautasként” keltek át az óceánon.
Hatás a helyi ökoszisztémára
Még nem tudni, hogy a most felfedezett darazsak mennyire veszélyeztetik az őshonos amerikai fajokat. Más esetek alapján azonban elképzelhető, hogy hatással lehetnek a helyi gubacsdarazsak vagy más paraziták populációira is. Érdemes megjegyezni, hogy a nyugati parton több különböző gubacsdarázsfajt képesek parazitálni ezek a darazsak, és terjedőképességük is jelentős, akár egyetlen, szűk populációból kiindulva is.
Az amatőrök jelentősége a tudományban
A biológiai sokféleség feltárásában a természetjárók és az „amatőr tudósok” is óriási szerephez jutnak. Az iNaturalist platform Gubacshét (Gall Week) nevű kezdeményezése során a résztvevők gubacsokat gyűjtenek, amelyek segítenek új fajok felismerésében. A Binghamton Egyetem ökológusai rendszeresen csatlakoznak ehhez a programhoz, illetve saját biológiai sokféleség-felmérő eseményeiken is dokumentálják a gubacsokat.
Mindez azt mutatja, hogy a parazita darazsak kutatása nem csupán tudományos érdekesség: ezek a rovarok talán a bolygó legváltozatosabb állatcsoportját alkotják, és kulcsszereplők az ökoszisztémák működésében mint természetes „kártevőirtók”. A globális változások korában hozzájárulásuk, illetve a biológiai inváziók kockázata nagyobb figyelmet igényel, mint valaha.
