Települések fejlődése és rejtett múlt
Az utóbbi évek kelet-afrikai régészeti felfedezései nagy jelentőséggel bírnak: az elmúlt több mint 11 700 évben (a holocénben) fejlett civilizációk alakultak ki, amelyek nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat és korszerű technológiákat hoztak létre. Noha a letelepedés és az urbanizáció Afrikában a többi civilizációhoz képest később kezdődött, ennek oka a földrész mérete és az alacsony népsűrűség volt: kevesen voltak ahhoz, hogy nagy városokat építsenek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jelentős települések. Épp csak a feltárások mennyisége és intenzitása jóval kisebb, illetve vannak területek, amelyeket – például a Szahara homokdűnéi miatt – nehéz kutatni, holott 14 500 és 5000 évvel ezelőtt e sivatag is jóval élhetőbb volt.
Első civilizációk, technológiai újítások
Az első stabilabb települések már Kr. e. 3000 körül megjelentek a Nílus mentén: házak, kőszerszámok, fazekasáruk, ékszerek, háziasított állatok nyomaira bukkantak. Ugyanakkor Afrikában a nagy, komplex társadalmak, vezetőrétegek és vagyoni különbségek csak körülbelül 2500 évvel ezelőtt jelentek meg – ez a folyamat több ezer évvel később indult, mint például a Közel-Keleten.
Figyelemre méltó, hogy fejlett kőeszköz-technológia már 2,8–3 millió évvel ezelőtt, Etiópia és Kenya területén is létezett, jóval megelőzve az európai kőkor kezdetét. Az itteni köveket nehezebb volt megmunkálni, mégis bámulatos eszközöket készítettek belőlük.
Városok, kereskedelem és társadalmi különbségek
A letelepedés hulláma 7000–8000 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a mai Kelet-Kenyában, Uganda keleti részén, valamint a Nagy-tavak vidékén az éghajlatváltozás miatt új életformák honosodtak meg. Megjelentek a kis, nagyállattartó közösségek, később pedig igazi városok is létrejöttek belső és tengerparti területeken szerte Szubszaharai Afrikában.
Például Gedi (Kelet-Kenya, 1100–1750) lakói közül a módosabbak több szobás, korallból épült házakban, járólapokkal, beltéri vízvezetékkel, kutakkal éltek, míg a szegényebbek egyszobás, sárból, fából, nádból vagy kókuszlevélből épített kunyhókban laktak. A tehetőseké voltak a vallási központokhoz közeli temetkezési helyek is.
Nagy Zimbabwe (Kr. u. 11–15. század) belső területen feküdt, körülbelül 50 000 km²-t fedett le, azonban az épületek sárból, kőből és nádból készültek, így rosszul maradtak fenn az utókor számára. A leletek alapján ezeknek a városoknak a jelentős részét helyi lakosok építették: a talált tárgyak 96%-a helyi eredetű.
Kereskedelem Indiától Kínáig, mezőgazdasági forradalmak
Afrika városai aktív kereskedelmet folytattak Indiával, Kínával és az arab világgal, nem csupán importőrök voltak. Érdekes, hogy indiai, kínai porcelánt, üveggyöngyöket és más tárgyakat is előállítottak, de sok importált árucikk is beáramlott. A kereskedelem kétirányú volt: például az elefántcsontot darabolt, osztályozott formában adták el.
Gazdasági szempontból a rabszolgakereskedelem előtt az afrikaiak irányították saját iparaikat, mint például a vasolvasztás vagy szövés. Ám a 16. század táján mindez visszaszorult, a kizsákmányolás eredményeképpen elveszett az önállóság. A gazdasági körforgás részét képezte a mezőgazdaság is: a cirok őshonos Afrikában, míg például a banán Ázsiából érkezett több mint ezer éve.
Rabszolgakereskedelem, népvándorlás, a múlt eltörlése
A 400 évig tartó rabszolgakereskedelem óriási pusztítást okozott: falvak, városok, egész kultúrák tűntek el. Az emberek biztonságosabb, nehezebben megközelíthető helyekre költöztek, miközben a tengerparti városok elveszítették korábbi belső élelmiszerellátásukat. A kereskedelem hanyatlásával egyre kevesebb település maradt fenn. Az utólag kialakult előítéletek – mintha Afrika „nem járult volna hozzá” az emberiség fejlődéséhez – ebből a történelmi törésből erednek. Ugyanakkor az afrikai társadalmak kiállták a történelem viszontagságait.
Átalakuló régészet, veszélyek és lehetőségek
Ma már afrikai és női régészek száma is nő; új témák kerülnek előtérbe, például a nők szerepe az ősi társadalmak formálásában. Sajnos a helyi régészeti kutatások finanszírozása rendkívül szerény (kivéve Dél-Afrikát és Egyiptomot), a legtöbb pénz korábban az USA-ból és Európából érkezett – ebből ma már kevesebb jut. Ugyanakkor nő a népesség, új lakott területek jönnek létre, így egyre több az elpusztuló emlék.
Összefoglalás
Összességében elmondható, hogy Afrika régészetének története most kezd igazán megnyílni: a kontinens nem csupán az emberiség bölcsője, hanem önálló, fejlett kultúrák, innovációk és kereskedelem színtere is volt. A múlt feltárása kulcsfontosságú ahhoz, hogy tisztán lássuk a világ fejlődését – ha megőrizzük ezeket a helyszíneket, lesz mit örökül hagyni a jövő generációinak is.
