Miért kell Kínának erdőfal?
A Gobi és a Takla-Makán sivatagok együttesen 1,6 millió négyzetkilométert, vagyis majdnem Alaszka méretű területet foglalnak el. A Himalája miatt kevesebb a csapadék ezen a vidéken, ezért az északi országrészek már eleve szárazak voltak. Az 1950-es évektől újabb városok, közlekedés és szántóföldek jelentek meg, ez súlyosbította az elsivatagosodást. Egyre több a homokvihar, eltűnik a termőtalaj, és a városok, például Peking légszennyezettsége is nő.
Hatalmas fásítás, vegyes eredmények
A Nagy Zöld Fal hivatalos neve a Három-északi Menedékerdő Program. A cél: lassítani a szél által kivitt talajveszteséget, fákból álló védőövet létrehozni Mongólia, Kazahsztán és Kirgizisztán határai mentén. Ha sikerül, a Föld erdős területe 10%-kal nőhet az 1970-hez képest. Az eredmények részben biztatóak: mára erdővel teljesen körülölelték a Takla-Makánt, a sivatagok területe pedig Kína összterületének 10%-áról 2%-ra csökkent.
Kihívások az élő zöld falnál
A projekt mégsem problémamentes. Sokan kritizálják, mert a monokultúrás ültetések – főként nyárfa és fűz – könnyebben betegednek meg. Volt olyan év, amikor egymilliárd nyárfa pusztult ki egy kórokozó miatt. A fák elhalása főleg a vízhiányra vezethető vissza: a sivatagos területeken túl sűrűn ültetnek, így túl sok vizet vesznek el a talajból. Emberi gondozás nélkül kevés fa marad meg hosszabb távon; az ökoszisztéma szegényes, a biodiverzitás alig van jelen.
Globális hatás és tanulságok
Minden nehézség ellenére a kínai Nagy Zöld Fal inspirálta az afrikai Nagy Zöld Fal projektet is, amely 8 000 kilométer hosszan húzódik majd a kontinensen. Bár Kínában ma is vita folyik arról, mennyire hatékony a zöld fal, abban biztosan egyedülálló, hogy az emberiség egyik legnagyobb mesterséges erdejét sikerült létrehozniuk a sivatag terjeszkedésével szemben.
