Az ökológiai láncolat újragondolva
A legendává vált kutatások szerint a farkasok a táplálékhálózat csúcsragadozóként szabályozták a szarvasok számát, ennek hatása végighullámzott az egész parkon, miközben a fűzfák 2001 és 2020 között 1 500 százalékkal növelték lombkoronájuk térfogatát. Ez a mértékű változás a korábbi kutatók szerint kizárólag a farkasok érdeme volt. Azonban újabb vélemények szerint a módszertan számos hibát tartalmaz: az eredeti megfigyelések a lombkorona méretét főként a magasságból becsülték, vagyis a tanulmány nem mutatott semmi újat – csak azt, hogy a magasabb fűzfa nagyobb árnyékot vet.
Viták a tudományos módszerekről
Yellowstone-ban a ragadozókat az 1800-as évek végétől üldözték, a farkasokat pedig az 1920-as évekre kiirtották. A park ökoszisztémájának egyensúlya felborult: a szarvasok felélték a növényzetet, ezzel visszaszorítva többek között a hódokat is. Ezt az úgynevezett trofikus kaszkádot ma is gyakran példaként emlegetik. Ugyanakkor az új kritikák rámutatnak: az adatelemzésben eltérő helyszínekről és időszakokból származó méréseket vetettek össze, ami félrevezető növekedési tendenciákat eredményezhetett.
A farkasok szerepe: túlzott vagy valós?
Valószínűsíthető, hogy farkasok nélkül is csökkent volna a szarvasok száma: a grizzlymedvék, a pumák és az emberi vadászok szintén vadásszák őket. Jóval összetettebb kapcsolat áll fenn az ökoszisztéma elemei között, és a leszűkítő magyarázatok gyakran figyelmen kívül hagyják a többi ragadozó jelentőségét, így a farkasok szerepét is túlértékelik.
A kutatás egyik eredeti szerzője kitart amellett, hogy a modell helytálló, az adatelemzés megfelelő: szerinte a ragadozók, a szarvasok és a fűzfák kapcsolatrendszere egyértelmű trofikus kaszkádot mutat. Ugyanakkor sok tudós szerint a bemutatott bizonyítékok még nem elég erősek ahhoz, hogy kizárólag a farkasokat tegyük felelőssé a park ökológiai változásaiért.
A vita tovább él
Abban mindenki egyetért, hogy a Yellowstone-ban zajlik trofikus kaszkád, ám annak ereje, okai és főszereplői vitás pontok. Valószínűbb, hogy a folyamatot több tényező együttesen mozgatja, beleértve más ragadozókat és a klimatikus tényezőket is. Rendkívül alapos elemzésre lenne szükség: pontos biomassza-összehasonlításokra, a vadászok és más ragadozók szerepének különválasztásával lehetne megfejteni, hogy a farkasok mekkora arányban járultak hozzá a fűzfák megerősödéséhez.
Végül, még ha a farkasok nem is indítottak el önmagukban ökológiai lavinát, jelentőségük és védelmük kulcsfontosságú marad a Yellowstone fennmaradása szempontjából.
