Fényesség és forgás: szoros összefüggés
A neutroncsillagokra jellemző, hogy a csillagmag összeroskadását követően erős gravitációs mezőt alakítanak ki, ami odavonzza a környező gázt. Ez az anyag a mágneses pólusoknál oszlopokba rendeződve csapódik be, közben erős röntgensugárzást produkál. A P13 forgási periódusa 0,4 másodperc, és az elmúlt tíz évben a fényereje több mint százszorosára változott. A kutatók 2011 és 2024 között az űrobszervatóriumok nagy felbontású adatait elemezve észrevették, hogy 2021-ben a P13 elhalványult, 2022-től viszont ismét fényesedni kezdett, 2024-re pedig fényessége meghaladta a korábbi szintet.
Gázzuhatag és változó mozgás
Az újra fényesedő szakaszban a csillag forgási sebessége a korábbinál kétszer gyorsabb ütemben nőtt, és ez az állapot 2024-ig fennmaradt. Felmerült, hogy a röntgenfényesség és a forgási sebesség között szoros kapcsolat áll fenn, és az akkréció (anyagbefogás) dinamikája jelentősen módosult, amikor a csillag halványabb volt. A részletes elemzések szerint az anyagoszlop magassága is változott a tízéves fényességváltozás során. Mindez közelebb vihet a rejtélyes, szuperkritikus akkréciós folyamat megértéséhez, amely során a neutroncsillag hatalmas mennyiségű anyagot nyel el.
