
Hogyan tartja életben a lopott sejtszervecskéket?
A kutatók kiderítették, hogy a csigák saját fehérjéket is termelnek, amelyekkel támogatják a kloroplasztiszok túlélését, mintha azok mindig is a csigához tartoztak volna, nem pedig egy algából származnának. Mikroszkópos vizsgálatokból derült ki, hogy a csigák gyomrában a kloroplasztiszokat vastag membrán veszi körül, amelyen olyan fehérjejelzők találhatók, mint amilyenek az emésztést végző sejtszervecskékben is előfordulnak. Ez a membrán tulajdonképpen megvédi a lopott kloroplasztiszokat az azonnali lebomlástól. A kutatók ezt a szerkezetet nevezték el az ógörög „lopás” szóból kleptoszómának.
Csigák, amelyek napenergián élnek
A kleptoszómák további érdekessége, hogy bennük ioncsatornák is találhatók, például a P2X4 nevű, amely az ATP jelenlétére reagál – ezt az anyagot a fotoszintézis során termelik. Amikor a kutatók blokkolták ezt a csatornát, az oxigéntermelés csökkent, vagyis a kleptoszóma működése valóban nélkülözhetetlen a csigában élő kloroplasztiszok életben tartásához.
Napfény vagy éhínség? Mindkettőre van megoldás
A kutatók összehasonlították a napelemes Elysia crispata csigát az Aplysia californica fajjal, amely nem képes fotoszintézisre. Míg az utóbbi egyhónapnyi éhezés után elpusztult, az Elysia akár négy hónapig is kibírta étel nélkül, miközben a testében tárolt kloroplasztiszokat lassanként elfogyasztotta. Érdekesség, hogy ilyenkor a csiga zöldről narancssárgára változik, pont mint egy őszi falevél, a kloroplasztiszok lebomlása miatt – ekkor a fotoszintézis is megszűnik.
A tudomány határai
A kutatás nemcsak az állatvilág furcsaságaira világít rá, hanem fontos válaszokat adhat az élőlények sejtszervecskéinek eredetére és evolúciójára is. Az élet alapja a sejt, és ezek titkát minden ilyen felfedezés egy kicsit közelebb hozhatja ahhoz, hogy jobban megértsük a természet alapműködését.