Orion, a Vadász
December és január estéin Orion korán kel, és uralja a déli égboltot. Szinte egyenes övét három fényes csillag – Alnitak, Alnilam és Mintaka – alkotja, ez jól mutatja az irányt a kezdőknek is. Fölötte található a vöröses Betelgeuse, alatta pedig a kékes Rigel. Orion öve mellett, a Rigel felőli oldalon egy enyhén derengő folt látszik – ez Orion Kardja, ahol binokulárral már látható az M42-es Orion-köd, amely ragyogó csillagbölcső.
Taurus, a Bika
Orion fölött, keleten világít a narancsos Aldebaran, amely a Bika V-alakú arcát formálja. Ez a Hyadok nyílthalmaz, amit a két szarv – Elnath és Tianguan – keretez. Fölötte ragyogó fátyolfoltként jelenik meg a Plejadok (M45), vagyis a Fiastyúk. Szabad szemmel is feltűnő, binokulárral pedig a Fiastyúk a téli égbolt egyik legszebb alakzata.
Gemini, az Ikrek
Az Oriontól balra, egymás mellett szorosan látszik a két fényes csillag: Castor és Pollux. Ezek az Ikrek fejei, testük halványabb csillagsorfalból áll. 2025 decemberében és 2026 januárjában a környéken ragyogó Jupiter is segít a beazonosításban. Az északi iker lábánál binokulárral felfedezhető az M35-ös csillaghalmaz, a Cipőcsat-halmaz.
Auriga, a Szekeres
Az északi égbolt zenitközelében Capella erős fénnyel ragyog, ez Auriga, vagyis a Szekeres főcsillaga. Az ötoldalú csillagkép még fényszennyezett városból is észrevehető. Capella alatt végigsöpörve binokulárral három halmaz bukkan fel: M36, M37 és M38 – olyan terület ez, ahol üresnek tűnik az ég, de valójában csillagok milliói rejlenek.
A Téli Háromszög
Nemcsak csillagképek, hanem jól felismerhető csillagalakzatok – aszterizmusok – is segítik a tájékozódást. A Téli Háromszög három ragyogó pontja: a vöröses Betelgeuse (Orion), a halványkék Procyon (Kis Kutya) és a szikrázóan fényes Sirius (Nagy Kutya). Binokulárral nézve felfedezhető, hogy szinte a szivárvány minden színében villog – a Föld légköre töri meg a fényét, ezért tűnik ennyire színesnek.
A Téli Hexagon
A déli égbolt főbb csillagai – Rigel (Orion), Aldebaran (Taurus), Capella (Auriga), Pollux (Gemini), Procyon (Kis Kutya), Sirius (Nagy Kutya) – egy hatalmas hatszöget, azaz a Téli Hexagont rajzolják ki. Ez a minta minden téli éjszakán visszatér, és örökké az emlékezetedben marad. Ezt követően érdemes megfigyelni a Gemini közelében ragyogó Jupitert, és binokulárral meglátni négy legnagyobb holdját: Ganymedes, Európa, Kallisztó, Ió.
Cassiopeia, a Királynő
Északon magasan egy W vagy M alakú csillagalakzatot keresve bukkanhatsz Cassiopeiára. Kiváló irányjelző, hiszen egész éjszaka körbejárja a Sarkcsillagot az égbolton. Cassiopeia középső részéből dél felé pásztázva binokulárral megtalálhatod az M31-et, azaz az Androméda-galaxist, amely 2,5 millió fényévnyi távolságból is sejtelmes fényfoltot hagy az égen.
Ursa Major, a Nagy Medve
December végén az Ursa Major, vagyis a Göncölszekér, alacsonyan áll az északkeleti égbolton, majd éjfél után magasabbra emelkedik. A Göncölszekér középső csillaga, Mizar, szabad szemmel nézve is kissé elmosódottnak látszik. Az éles szeműek felfedezhetik, hogy mellette ott van Alcor is – binokulárral nézve két különálló pont, amit régen az arabok látáspróbaként ismertek.
A Pegazus nagy négyszöge
Kora téli estéken nyugaton egy tágas, üres, négy csillagból álló négyszöget keresve fedezheted fel a Pegazus nagy négyszögét. Az év végén már süllyed, de sötétedés után még mindig jól látható. 2025 decemberében és 2026 januárjában alatta világít a Szaturnusz sápadt arany fénnyel – egy kisebb (7,5 cm-es, 50-szeres nagyítású) távcsővel a bolygó gyűrűi is részletesen kivehetők.
Perseus, a Hős
Cassiopeia és Capella között, egy szabálytalan ívben húzódik Perseus csillaglánca, átívelve a téli Tejút halvány sávján. Ebben rejlik az úgynevezett Dupla Halmaz (NGC 869, NGC 884), amelyet nagyon sötét égboltról még szabad szemmel is érzékelhetsz halvány foltként, távcsőben viszont gyönyörű kettős nyílthalmazként tündököl.
Ezekkel az alapcsillagképekkel a tél folyamán az ég soha többé nem lesz ismeretlen táj – hanem kaland és élmény minden derűs éjszaka!
