Molekuláris védekezés
A kutatók apró változásokat találtak egy kritikus izomreceptoron, amely normális esetben a kígyómérgek neurotoxin célpontja. Ez a receptor felelős az ideg és izom közötti kommunikációért, amit a méreg jellemzően blokkol – gyors bénulást és halált okozva. A szkinkeknél azonban a receptor huszonötször (!) egymástól függetlenül módosult úgy, hogy a méreg ne tudjon hozzákötődni. Egyes mutációk akár cukormolekula hozzáadásával, máskor egy fehérjealkotó (arginin) helyettesítésével akadályozzák a toxin hatását.
Véletlen vagy szükségszerű evolúció?
A kutatók szerint ez tipikus példája annak, hogy az evolúció folyamatosan ugyanazt a „pontot” találja el, ha nagy a túlélési nyomás. Ugyanilyen mutációja van például az afrikai mongúznak is, amelyet szintén kígyók fenyegetnek. A laboratóriumi tesztek – melyeket MI-modelleken is elvégeztek – igazolták, hogy a módosított receptorok egyáltalán nem reagáltak a mérgekre.
Új utak a mérgek ellen
A természetes védekező mechanizmusok megértése a jövőben orvosi áttöréseket hozhat: például új ellenmérgek vagy terápiás szerek kifejlesztését segítheti. A kutatók bíznak benne, hogy minél jobban megismerjük ezeket a túlélési trükköket, annál több lehetőségünk lesz az emberi kígyómarás elleni küzdelemben is.
