A “sötét oxigén”: mélytengeri felfedezés, mely megosztotta a tudósokat

Lehet, hogy a tenger legmélyebb, legsötétebb részein található fémes kőzetcsomók napsugárzás nélkül termelnek oxigént? Egyes tudósok szerint igen, míg mások vitatják az úgynevezett “sötét oxigén” létezését a fénytelen tengerfenéken. A 2024 júliusában a Nature Geoscience folyóiratban közölt felfedezés megkérdőjelezte a földi élet eredetéről alkotott hosszú ideje fennálló feltételezéseket, és heves tudományos vitát váltott ki. A megállapítások következményekkel járnak a bányavállalatokra nézve is, amelyek ezekből a polimetallikus gumókból kívánnak fémeket kinyerni.

Az ökoszisztéma védelme

A kutatók szerint a burgonya méretű csomók elegendő elektromos áramot termelhetnek a tengervíz hidrogénre és oxigénre bontásához, amit elektrolízisnek nevezünk. Ez megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy az élet csak azután vált lehetővé, hogy az élőlények körülbelül 2,7 milliárd évvel ezelőtt napfény segítségével, fotoszintézis útján kezdtek oxigént termelni.

A környezetvédők szerint a sötét oxigén jelenléte mutatja, milyen keveset tudunk az ilyen extrém mélységekben zajló életről, és alátámasztja érveiket, hogy a mélytengeri bányászat elfogadhatatlan ökológiai kockázatokkal jár. “A Greenpeace régóta kampányol a mélytengeri bányászat megkezdése ellen a Csendes-óceánon, a törékeny mélytengeri ökoszisztémákban okozható károk miatt,” mondta a szervezet.

Tudományos kétségek

A felfedezést a Clarion-Clipperton zónában tették, egy hatalmas víz alatti régióban a Csendes-óceánon Mexikó és Hawaii között, amely egyre inkább felkelti a bányavállalatok érdeklődését. A négy kilométer mélységben szétszórt polimetallikus gumók mangánt, nikkelt és kobaltot tartalmaznak, amelyeket elektromos autók akkumulátoraihoz és egyéb alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákhoz használnak.

A kutatást részben a The Metals Company, egy kanadai mélytengeri bányászati vállalat finanszírozta, amely ilyen feltárások ökológiai hatását akarta felmérni. A cég élesen bírálta Andrew Sweetman tengerbiológus és csapatának tanulmányát, mint “módszertani hibákkal terhelt” munkát.

Sweetman megállapításai robbanásszerűen terjedtek, és a tudományos közösség sok tagja kételyeket fogalmazott meg vagy elutasította a következtetéseket. Július óta öt tudományos kutatási dokumentumot nyújtottak be Sweetman megállapításainak cáfolatára. Olivier Rouxel, az Ifremer geokémiai kutatója szerint “egyáltalán nincs konszenzus ezekről az eredményekről”, és megjegyezte, hogy a mélytengeri mintavétel mindig kihívást jelent. Sweetman jelezte, hogy hivatalos választ készít elő: “Az ilyen típusú oda-vissza nagyon gyakori a tudományos cikkekben, és előreviszi a témát.”

2025, adrienne, phys.org alapján