A titkos tábor felfedezése
A felfedezés mögött egy nagyszabású projekt áll, amely a Római Birodalom határainak működését és az ideiglenes katonai táborokat kutatja. Egy saxioni archeológushallgató fejlesztett egy MI-alapú programot, amely domborzati adatokból, lézerszkenneres mérésekből, vízforrásokból és utak elhelyezkedéséből határozta meg, merre vonulhatott a római hadsereg az erdőkkel, rétekkel, tavakkal tarkított Veluwe vidéken. A program konkrét helyszínt is javasolt, amelyet 2023-ban terepbejárással ellenőriztek.
A tábor felépítése és jelentősége
2025 januárjában árkokat ástak a helyszínen, és sikerült igazolni, hogy itt valóban egy római tábor állhatott. A mintegy 3,6 hektáros, téglalap, kártyalap alakú létesítményt körülvevő V-alakú árok 2 méter mély volt, a földsánc közel 3 méter széles, több bejárattal. Mivel a tábor valószínűleg csak átmeneti, néhány napos vagy hetes katonai pihenőhelyként szolgált, és a katonaság könnyű felszereléssel vonult, a leletek száma igen csekély: alig találtak néhány tárgyat, például egy páncéltöredéket és egy speciális zárótüskét.
Az északi határ jelentősége
A leletek összehasonlítása és a tábor szerkezete alapján a régészek a Kr.u. 2. századra datálták a tábort. Ez azt mutatja, hogy a rómaiak aktívan tevékenykedtek a hivatalos határtól északra is, ahol a területet befolyási övezetként kezelték – ide hajtották a marhákat, prémeket, sőt, rabszolgákat is. Az itteni lakosság, a frízek és a chamaviak már korábban is kapcsolatban álltak a rómaiakkal: a frízek például adót fizettek marhabőrben, és katonákat is adtak a segédcsapatokhoz, valamint Nero császár testőrségéhez.
