Az első kísérletek: ígéretek és nehézségek
Laboratóriumi kísérletekben a R. palustris 20 nap alatt a környezetében található PFOA 44%-át vonta ki a közegből, mégpedig úgy, hogy a vegyület bekerült a baktérium sejthártyájába. Ez ugyan reményt keltő, ám a vegyület egy része később visszakerült a vízbe, mert a baktériumok szétestek. Kiderült, hogy a baktérium nem bontja le teljesen a PFOA-t, de legalább átmenetileg csapdába ejti a sejthártyájában. Ez kiindulópontot ad a jövőbeli genetikai és szintetikus biológiai fejlesztésekhez, amelyek célja a vegyi anyagok visszatartása vagy lebontása.
Összefogás a jobb környezetért
A kutatók, köztük Rajib Saha és Nirupam Aich csapatai, magas színvonalú PFAS-érzékelő módszereket és biológiai kísérleteket kapcsoltak össze. Az Aich-laboratórium fejlett érzékeléstechnológiájával pontosan tudták mérni a PFOA mennyiségét, míg Saha laborjában azt vizsgálták, hogyan alkalmazkodik a baktérium a különféle PFAS-koncentrációkhoz.
A jövő: baktériumok az örök vegyi anyagok ellen
Bár ez még csak egy korai lépés, az eredmények azt mutatják, hogy mikrobiológiai módszerekkel a jövőben olcsóbb, környezetbarátabb megoldások születhetnek a PFAS-szennyezések csökkentésére. A kutatócsoportok már újabb kísérleteket terveznek, hogy géneket és biológiai rendszereket átalakítva még hatékonyabb baktériumokat hozzanak létre. Az áttörés még várat magára, de most már tudjuk, merre keressük az ellenszert az örök vegyi anyagok ellen.
