
Kutatás és leépítések
A kutatók – köztük a NOAA, az Ohio Sea Grant, a Toledói Egyetem és a Heidelbergi Egyetem munkatársai – rendszeresen adnak ki előrejelzéseket Put-in-Bay-ben, Ohio államban. Az idei bemutatót azonban beárnyékolta, hogy az amerikai szövetségi kormányzat, köztük a NOAA központi tókutató laboratóriumának dolgozóinak jelentős részét elbocsátották. A becslések szerint a tudományos csapatok 25–35 százaléka elveszítette állását, miközben ezek a szakemberek kulcsfontosságúak az algavirágzás kutatásában és monitorozásában. A NOAA vezetője hangsúlyozta: a szervezet továbbra is elkötelezett a folyamatos előrejelzések mellett, de az átszerveződés időbe telik.
A tápanyagok és az időjárás szerepe
A káros algavirágzások minden évben visszatérnek Nyugat-Erién, de más tavak – például a Saginaw-öböl vagy Duluth környéke – is megtapasztalják ezt a jelenséget. Az üledékben gazdag, sekély, meleg víz és a nagykiterjedésű mezőgazdasági területekről beáramló, tápanyagokban dús folyóvíz ideális feltételeket teremt az algavirágzáshoz. A Maumee-folyó különösen fontos: bár csak a víz 5 százalékát szállítja ebbe a medencébe, a tápanyagok 50 százalékáért felel. Ez a koncentráció kifejezetten kedvez a kékalgák elszaporodásának.
A virágzásokért elsősorban a vízben oldott, könnyen hasznosuló foszfor mennyisége okolható, amely tavasztól nyárig a hevesebb esőzések miatt is magasabb lehet. A kékalgák egyik fő terméke, a mikrocisztin nevű méreganyag, különösen veszélyes nemcsak az emberre, hanem az állatokra is: főként a felszíni habban koncentrálódik, ezért érdemes távol maradni az algás, zöld habfelületektől.
Becslések, trendek és bizonytalanságok
A szakértők éves előrejelzéseit főként a foszforszint alapján készítik – minél több foszfort szállít a Maumee március és július között, annál nagyobb az algavirágzás mértéke. Az elmúlt néhány évben az algafoltok kisebbek voltak, mint a 2008 és 2015 közötti időszakban, ami részben a foszfortartalom enyhe csökkenésének tudható be. Fontos azonban kiemelni: még korai lenne hátradőlni, hiszen az időjárást – a zuhogó esőket, a hirtelen lezúduló tápanyagokat – nem tudjuk befolyásolni.
A probléma gyökerét jelentő tápanyagkimosódást Michigannek és Ohiónak radikálisabban kellene kezelnie, hiszen a vízellátórendszerek jelenleg csak a tüneteket orvosolják, a valódi okot nem. A toxinok mennyisége ugyan nehezebben jelezhető előre, de az eddigi kutatások arra mutatnak rá, hogy nemcsak a foszfor, hanem a nitrogén mennyisége is meghatározó: előbbi a mennyiséget, utóbbi a mérgező hatást befolyásolja az algavirágzásnál.
Éghajlatváltozás: hosszabb szezon várható?
Az éghajlatváltozás tovább nehezíti az előrejelzéseket: a melegebb víz, a gyakoribb viharok és a hosszabb szélcsendes időszakok ideális terepet biztosítanak a kékalgáknak, ráadásul a légkör megnövekedett szén-dioxid-tartalma „tápanyagként” is szolgál számukra. Idén a tó szezonkezdetkor kb. 18 °C-os volt – 10 fokkal hűvösebb a tavalyi időszakhoz képest –, de gyorsan melegszik, naponta akár fél fokkal is nőhet a vízhőmérséklet.
A foltok tehát mozgásban vannak, méretük és mérgezésveszélyük is folyamatosan változik, de továbbra is érvényes: mindenki legyen óvatos az algás, habos víz közelében!