
Minimalista hardver, nagyrészt kiábrándító élmény
Bár a Nex Playgroundot gyakran hasonlítják a Nintendo Wii-hez vagy a Microsoft Kinecthez, mozgáskövetésben messze elmarad tőlük. Az infra- és mélységszenzorok helyett csak egy széles látószögű kamera figyeli a játékosokat. A konzol még a csomagban található távirányítót is csak menünavigációra használja, a játékhoz legtöbbször a testmozdulatokra támaszkodik. Az ára sem elhanyagolható: 90 000 forintért lehet hozzájutni, ehhez pedig évente 32 000 forintos előfizetés szükséges, ha a kezdeti ingyenes játékokon kívül bármihez is hozzá akarunk férni.
Különösebb választási lehetőség sincs: a játékokat nem lehet külön megvásárolni, és sok közülük alig fogyasztható minőségű. Grafikailag a legtöbbjük gyenge, tartalmilag sokszor unalmasan ismétlődő, és egyik darabtól sem várható el a Nintendo vagy az Apple Arcade színvonala.
A családi szórakozás kulcsa: egyszerűség és mozgás
Másként fogalmazva, a gyerekek egész egyszerűen nem foglalkoznak a technikai tökéletlenségekkel. Ami számukra számít, hogy villámgyorsan elkezdhetik a játékot a tévén, nem kell hozzá vezérlő, és akkor is örömüket lelik benne, ha apát vagy nagyapát látják táncolni, ugrálni, vagy remegő kézzel bowlingozni.
Ez a jelenség jól illusztrálható azzal, hogy még amikor lázas voltam, az ötéves lányom könyörgött, hogy hadd játszhasson még egy kört, és a kilencéves is újra és újra próbálkozott a repülős játékkal, hiába sodorta szerencsétlen gépét újra a földbe. Sőt, nagyapa is csatlakozott egy virtuális bowling-partira – ő, aki általában minden ilyenben rendszerint passzív.
A kamera hibái és a csalódott gyerekek könnyei
Nem zárható ki, hogy a Nex Playground legidegesítőbb tulajdonsága az, mennyire könnyen összezavarodik a kamerarendszer. Már ez az egyetlen kamera is könnyen megzavarodik, ha a szobában többen tartózkodnak, vagy két gyerek hasonló ruhában, egymás közelében próbál játszani. Gyakori a keveredés: a kamera egymás végtagjait összetéveszti, a játékok képtelenek eldönteni, ki mozgatja valójában a bowlinggolyót, vagy éppen ki következik. Nem egy könnycsepp hullott emiatt: a fiatalabb sírt, amikor a nővére véletlenül átvette a körét, később a nagyobbik is kiborult, mikor a rendszer az ő kezeit hagyta figyelmen kívül, és visszalökte a labdát a pálya szélére.
A helyes használathoz a Nex egy sor figyelmeztetést ad: nem ajánlott ismétlődő mintájú ruhában játszani, kerülni kell a hosszú ujjú felsőket, csak világos, de nem ellenfényes szobában működik jól a kamera, és a nem játszó családtagokat is teljesen el kell távolítani a képből. Ezek betartása azonban igazi logisztikai kihívás, főleg ha a gyerekek pizsamában, mintás ruhában, hosszú ujjúban vannak, és játék közben a szobában többen is mozognak.
Több frusztráció, mint öröm?
Ez a tapasztalat a legjobban egy népszerű kutyás játék kapcsán érthető: a kisebbik gyerek nem tudta mozdulatlanul tartani a kezét, így folyamatosan frusztrált lett, mert a kamerás irányítás miatt nem sikerült kényeztetnie aranyos kiskutyáját. Ugyanez a pontatlanság jelentkezik a gyors, precíz mozgást igénylő versenyjátékokban, például a kartversenyben, ahol képtelenség volt időben reagálni a kanyarokra, még alacsony bemeneti késleltetésű tévén is.
A legkisebbeknek és a kezdőknek így a túlzott pontosságot nem igénylő minijátékok bizonyultak a legsikeresebbnek. Például a Mirrorama, ahol az MI varázslatos tükröt varázsol a képernyőre, a gyerekeknek pedig minden mozdulatukra mókás kameraeffektek és villámok reagálnak – szétnevetik magukat, ha például villámot lőnek a kezükből, vagy arctorzító filterek jelennek meg. A Pose Party, ahol csak el kell találni egy-egy vicces pózt, szintén garantált siker, nem utolsósorban azért, mert maga az MI dönti el, ki volt a legjobb.
Rengeteg tartalom, kevés igazán jó játék
A Nex Playground menüje hemzseg a licencelt gyerekmárkáktól: Bluey, Peppa malac (Peppa Pig), Gabby babaháza (Gabby’s Dollhouse), Szezám utca (Sesame Street), Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon), Tini Nindzsa Teknőcök (Teenage Mutant Ninja Turtles) – szinte minden nagy név képviselteti magát. Ennek ellenére a tartalom hamar veszít a varázsából, ha a játék jobb híján csak egy unalmas vagy kaotikus mechanikára épül. Ezt a csalódást szépen példázza a Bluey rajongóinak reakciója, akik pár perc alatt belefáradtak az ismétlődő léggömb-ütögetésbe, vagy a Tini Nindzsa Teknőcök végtelen futójátékába, ahol percenként a levegőbe kell ugrálni.
A konzol kínálata széles, így szinte mindenki talál valamit, ami megtetszik neki – nálunk a bowling, a Flappy Bird MI-klónja, vagy a saját kiskutya rendszeres látogatása volt a kedvenc. Mégis nehezen indokolható a magas ár, ha a játékok zöme öt perc után unalmas vagy egyenesen idegesítő – például a Connect 4 Bounce, ahol már a kezdő lépéseknél feladtuk, mert a labdákat szinte lehetetlen volt bejuttatni.
Túl drága családi móka?
A Nex Playground jól példázza, hogy a szórakozás nem feltétlenül a tökéletes kivitelezésen múlik. A gyerekek újra és újra visszatérnének, hogy leküzdjék a gépet, még akkor is, ha minden alkalommal idegeskednek a hibás felismerések miatt. Végső soron több örömöt adhat egy kacagtató, de egyszerű játék, mint egy tökéletes, ám unalmas, bármilyen magas minőségű darab.
Másként fogalmazva: a Nex Playground nem mindenben győzött meg, de kétséget kizáróan pillanatok alatt feldobja a nappalit – és közben néha még apának is jól jön egy egészséges adag nevetés.
