Minden, csak nem egyszerű barlangrajz: a neandervölgyiek korai művészete
Nyugat-Eurázsia területén a neandervölgyiek mintegy 400 ezer évvel ezelőtt jelentek meg, és 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el végleg. Régóta vitatott kérdés, mennyire volt fejlett a gondolkodásuk, de az, hogy művészetet alkottak, mára megkérdőjelezhetetlenné vált. Holott sokáig még azt is kétkedve fogadták, hogy a felső paleolitikum emberének kreativitásáról beszéljünk.
Az európai barlangokban és sziklamenedékekben azonban egyre több, kétséget kizáróan régi műalkotást tárnak fel. Bár ezek még nem ábrázoltak állatokat vagy embereket, mint a Homo sapiens remekművei, a neandervölgyiek keze nyomán így is születtek kézlenyomatok, ujjakkal préselt vonalak, illetve geometrikus mintázatok – utóbbiakat festékkel, illetve puha felületen, barlangi agyagba karcolva hozták létre.
Spanyolországtól Franciaországig: a bizonyítékok egyre gyarapodnak
A La Pasiega (Kantábria) és Ardales (Málaga) barlangjaiban vörös pigmenttel készült kézlenyomatok, vonalak és geometriai formák bizonyítják a neandervölgyi jelenlétet. Franciaországban, a Loire-völgyi, illetve a Bruniquel-barlangban is találtak olyan alkotásokat, ahol ujjnyomok és különböző hosszúságú cseppkövek felhasználásával hoztak létre hatalmas, ovális alakzatokat: ezeket feltehetően szakrális, nem pedig lakhatási céllal készítették – mai szemmel nézve akár modern installációnak is beillenének.
Ezek az alkotások újraírják azt az elképzelést, hogy a neandervölgyiek művészete csupán kézműveskedés vagy eszközkészítés lenne. Fontos, hogy a pigment és a formák tudatos használatát kizárólag a neandervölgyiekhez lehet kötni, hiszen a radiokarbonos és urán–tóriumos kormeghatározás szerint legalább 54 ezer évesek – több tízezer évvel régebbiek, mint az első modern emberek az Ibériai-félszigeten.
Az idő próbáját álló bizonyítékok: kormeghatározás és tudományos ellenvetések
A barlangi művészet datálása nem egyszerű feladat: a radiokarbonos vizsgálat csak a faszénpigmenttel készült rajzoknál lehetséges, a fekete színezékek zöme azonban vasérc vagy mangán. A leghitelesebb módszer, ha cseppkőrétegeket vizsgálnak a mű alatt vagy felett – az urán bomlása alapján kristálypontos minimumkort lehet meghatározni.
A La Pasiega, Ardales, valamint Maltravieso barlangok elemzése során a tudósok rámutattak, hogy a pigment ekkorra már biztosan a falon volt – vagyis a művészek a neandervölgyiek közül kerültek ki. Noha sok bíráló azzal érvelt, hogy a kormeghatározás bizonytalan, a technika megbízhatóságát immár fél évszázada igazolják.
A legfrissebb felfedezések között szerepelnek a rendezett hullámvonalak, párhuzamos és ívelt mintázatok is – például a francia Roche-Cotard-barlangban –, amelyek a fal puha agyagába húzott, szándékos vonalakat mutatnak. Az üledékvizsgálatok szerint az itt létrejött barlangi zárványok legkésőbb 54 ezer éve lezárták a bejáratot – vagyis garantáltan neandervölgyiek alkották őket.
Következtetések: a művészlélek nem kizárólag a Homo sapiens privilégiuma
Ennek fényében minden kétséget kizáróan állítható, hogy a neandervölgyiek nem egyszerű eszközkészítők, hanem művészek is voltak. Alkothattak installációkat, geometrikus mintákba rendezhették élményeiket a föld alatti világban – amivel talán már saját énjüket és képzeletbeli világukat is elkezdték tudatosan formálni. A következő évek további meglepetéseket tartogatnak: a neandervölgyi művészek és az általuk hagyott barlangrajzok mind fényesebben illusztrálják, hogy a képzelet és a teremtő erő nem a Homo sapiens találmánya.
