
Mélyből feltörő friss vizek
Az elmúlt években hirtelen jelentek meg Phragmites (nád) borította dombok a tó délkeleti partján, ahol korábban csak kiszáradt, sóval borított síkság húzódott. A Utah-i Egyetem geológusai Bill Johnson professzor vezetésével modern műszerekkel – talajvíz-nyomásmérő piezométerekkel és légifelvételes elektromágneses szondákkal – kezdték vizsgálni a területet. Feltételezésük szerint ezeken a dombokon egy föld alatti vízvezeték-rendszer nagy nyomással présel fel friss vizet a tó alá.
A terepen, például egy Round Spot 9 nevű kutatóponton, piezométerrendszerrel mérik, mennyire tolja fel a talajt a föld alól érkező víz, illetve mennyire friss vagy sós a víz az egyes helyeken. Különösen izgalmas, hogy nemcsak a partok közelében, hanem távolabb, a tómeder alatt, több méteres mélységben is találtak friss vizet, ami ellentmond a korábbi elképzeléseknek.
Repülővel térképezett titkos tartalékok
2025 februárjában egy kanadai céget bíztak meg azzal, hogy helikopterről, kör alakú berendezést lógatva, feltérképezze a Farmington-öböl (Farmington Bay) nevű területet. Ez az eszköz elektromágneses hullámokat bocsát a tó fenekébe, a visszaverődő jelek alapján pedig háromdimenziós térképet készít a felszín alatti víztartalékokról.
Az így nyert adatok részletesen feltárják, hol találhatók még érintetlen frissvíz-készletek. Fontos megjegyezni, hogy a kutatók nemcsak magát a friss vizet keresik, hanem azt is vizsgálják, miként lehetne azt hasznosítani a tó kiszáradásával járó porviharok és egészségkárosító por terjedésének csökkentésére.
Változó szerepű talajvíz
Bár korábban úgy gondolták, hogy a közvetlenül a föld alól beáramló víz csupán a tó vízkészletének mintegy három százalékát adja, az újabb mérések és kémiai egyensúlyvizsgálatok alapján ez akár 12 százalék is lehet. A kutatócsoport összetett vízkémiai és izotópos elemzésekkel próbálja feltárni, hogy honnan származik a felszínre jutó víz: egyenesen a hegyekből szivárgott-e le, vagy a felszíni vizekkel keveredve kezdte meg útját.
A sósvíz és az édesvíz között húzódó határ, valamint a tómeder alatt húzódó források helyének feltérképezése kulcsfontosságú lehet – első eredményeiket várhatóan a 2025-ös csehországi geokémiai konferencián fogják bemutatni.
Poros jövő – megoldások kutatása
Az Utah lakosságát egyre jobban sújtó porprobléma részben abból ered, hogy a visszahúzódó tó helyén maradó sós felszín könnyen felkavarodik. Korábbi kutatások szerint, ha ezek a sókéreggel borított területek ismét víz alá kerülnek, a kéreg regenerálódhat, így csökkenhet a porképződés. Emiatt a felszín alá rejtőző talajvizek akár kulcsszerephez is juthatnak a jövőben – feltéve, ha sikerül úgy hasznosítani azokat, hogy ne károsítsák a természetes vizes élőhelyeket.
Bill Johnson ugyanakkor mindenkit óvatosságra int: bár csábító lehet ezt az új vízforrást jövőbeli ivóvízként vagy öntözésre kiaknázni, ezek a rendszerek sérülékenyek, és túlhasználatukkal könnyen visszafordíthatatlan károkat okozhatunk.
Honnan érkezik az ismeretlen víz?
Különösen meglepő, hogy a kutatók a vastag, helyenként akár 3000 méteres üledékrétegekben is szinte mindenhol friss vizet találnak, gyakran ott is, ahol erre senki sem számított. Egyes helyeken a víznyomás olyan nagy, hogy a víz szabadon feltör a felszínre, máshol azonban a fedőrétegek még visszatartják.
A kimagasló dombokat gyakran invazív nád lepi el, és a kutatócsoport eddig legalább 18 ilyen, frissvízforrással táplált szigetre bukkant – de a geológusok szerint a rejtett oázisok száma akár több száz is lehet.
A felszín alatt még minden titkos
Az eredmények alapján úgy tűnik, a Nagy Sós-tó alatt kiterjedt föld alatti infrastruktúra húzódik, amely – bár a tó felszíne drámaian csökken – még további meglepetéseket tartogathat a jövő kutatásai számára. A legnagyobb kérdés: vajon mikor hullott le csapadékként az a víz, amely most a felszínre tör, mekkora a készlet, és milyen következményekkel járna, ha hozzányúlnánk?
Fontos, hogy a tudósok hangsúlyozzák: az újonnan azonosított rétegvizet semmiképp sem szabad felelőtlenül kiaknázni, mert a régió természetes egyensúlya könnyen megbomolhat. Így a Nagy Sós-tó felszíne alatt rejtőző világ egyelőre több kérdést vet fel, mint ahány választ kínál.