GLP-1: Az éhség, a vágyakozás és a szomjúság központi szabályozója
A GLP-1-agonisták – ideértve a semaglutidot (Ozempic, Wegovy), a liraglutidot (Victoza, Saxenda), valamint a tirzepatidot (Mounjaro, Zepbound) – a bélben termelődő természetes hormon hatását utánozva csökkentik az éhséget és mérséklik a testsúlyt. Ennek köszönhetően milliók kaptak hatékony eszközt a fogyáshoz és a cukorbetegség kordában tartásához. Mégis, körülbelül minden negyedik beteg tartós émelygés, hányinger vagy hányás miatt abbahagyja a kezelést. Az új kutatások ezért arra irányulnak, miként lehet a gyógyszerek súlycsökkentő és étvágycsökkentő előnyeit megőrizni a gyomor-bélrendszert zavaró mellékhatások nélkül.
Jellemző példa: a tirzepatid és az oxitocin kombinációja új utat nyithat
Egy friss, állatkísérleteken alapuló vizsgálatban elhízott patkányokat kezeltek alacsony dózisú tirzepatid és oxitocin kombinációjával. Az oxitocin, amely főként a társas viselkedés szabályozásában játszik szerepet, önmagában is csökkenti a testsúlyt, anélkül hogy émelygést vagy hányást okozna. A 28 napos kísérlet során a kombináció szinte megduplázta a testsúlyvesztést (11%), miközben sem az állatok étrendje, sem a hányingerre utaló földevés nem nőtt. Az eredmények alapján a tirzepatid és az oxitocin párosítása jelentős fogyást eredményezhet a gyomor-bélrendszeri mellékhatások minimalizálása mellett.
Az agy hányásközpontja a kulcs
A GLP-1-agonisták hatása elválasztható a mellékhatásoktól, ha az érintett agyi területek működését jobban megértjük. A kutatók két fontos régiót vizsgáltak: az éhséget szabályozó nucleus tractus solitariust (NTS), valamint az area postremát, vagyis az agy hányásközpontját. Míg az NTS GLP-1-receptorainak célzása nem eredményezett jelentős fogyást, addig az area postrema ingerlése egyszerre okozott súlyvesztést és émelygést. Egyre világosabb, hogy a GLP-1-gyógyszerek előnyei és kellemetlen mellékhatásai külön agyterületeken alakulnak ki. A jövőben ezért olyan készítmények fejlesztése lehet a cél, amelyek csak az étvágyat csökkentik, hányingert viszont nem okoznak.
Agyhálózatok: túlevés, örömkeresés és függőség
Az új vizsgálatok rámutattak egy olyan agyi pályára, amely közvetlenül az örömalapú evést szabályozza. Genetikailag módosított egereknél GLP-1-hatásra csökkent az étkezési vágy, különösen a jutalmazó, élvezetet kereső ételfogyasztásnál. Az amygdala egy speciális sejtcsoportja közvetlenül a dopaminrendszert befolyásolja: gátolja a jutalmazási központot. Ez a felfedezés új távlatokat nyit a túlevés, a falásrohamok és a függőségek kezelésében, hiszen ezek a mintázatok a jutalmazási körökben gyökereznek.
Szomjúság: váratlan mellékhatás
A GLP-1-agonisták nemcsak az étvágyat, hanem a szomjúságot is csökkentik – különösen érzékeny rá például a Brattleboro patkánytörzs. A kutatások szerint a GLP-1-terápiák hatására jelentősen megváltozik néhány, a szomjúságot irányító agyi központ működése is. Ennek köszönhetően a jövőben olyan gyógyszereket lehet fejleszteni, amelyek fenntartják a pozitív anyagcsere-hatásokat, miközben a folyadékháztartás normális marad.
Új utak a krónikus betegségek kezelésében
A legfrissebb eredmények alapján a GLP-1-agonisták messze túlmutatnak a fogyáson és a cukorbetegség kezelésén: e gyógyszercsoport hatásai relevánsak lehetnek például a falászavarok és különféle függőségek esetén is. Egyes kutatók szerint a GLP-1 mechanizmusainak feltérképezése forradalmasíthatja a neurológiai, illetve pszichés eredetű evési vagy függőségi zavarok terápiáját is. Ennek fényében a következő években várhatóan olyan készítmények jelenhetnek meg, amelyek súlyos mellékhatások nélkül is biztosítják a leghatékonyabb testsúlycsökkentő eredményeket.
