Lebilincselő múlt: 100 millió éve a Földön
A Balanophora, amely nevét a makkhoz hasonló külsejéről kapta, generációkon át foglalkoztatta a kutatókat. Régóta tudni, hogy ritka – csak néhány, egyre zsugorodó élőhelyen fordul elő, ezért korábban csak elszigetelt példányokat tudtak vizsgálni.
A közelmúltban átfogó kutatás indult: az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet, a Kobe Egyetem és a Tajpeji Egyetem szakemberei is csatlakoztak. A részletes elemzés révén sikerült feltérképezni a Balanophora evolúciós múltját, anatómiai csavarjait és annak okait, miért ment szembe szinte minden növénybiológiai szabállyal.
Élet fotoszintézis nélkül: töpörödött sejtszervecskék
A parazita növényeknél gyakran drámai belső változások láthatók, amint egyre inkább a gazdanövényre hagyatkoznak. A plastidák – köztük a zöld színt adó kloroplasztiszok – általában zsugorodnak vagy eltűnnek.
Ugyanígy a Balanophora sem tüntette el teljesen a plastidáit, csak minimálisra csökkentette: 200 gén helyett mindössze 20 maradt, mégis több mint 700 fehérje vándorol ezekbe az apró szervecskékbe. Ez azt jelenti, hogy az eredeti működésükből sok minden megmaradt, de a fotoszintézis helyett más folyamatokat végeznek – ahogy azt a Plasmodium (a malária kórokozója) is teszi, amely szintén fotoszintézisre képes ősöktől származik.
Az elágazó családfa és a szigetek szerepe
A kutatók különböző, elszigetelt populációkból származó minták vizsgálatával rekonstruálták a Balanophora családfáját is. Megállapították, hogy ez a növénycsalád már 100 millió éve, a középső kréta idején különvált a virágos növényektől – vagyis nagyon korán letért a fotoszintetizáló életmódról.
Különös szaporodás: klónok birodalma
A Balanophora szaporodása legalább annyira meghökkentő, mint a megjelenése: nemcsak fajonként, de akár egyes populációk szintjén is eltérő lehet. Léteznek olyan változatok, amelyek kizárólag megtermékenyülés nélkül, tehát ivartalanul szaporodnak – ezt nevezik obligát agamospermiának, és hihetetlenül ritka a növényvilágban.
Fontos körülmény, hogy ezek a kizárólag klónozódó fajták szinte kivétel nélkül szigeteken honosak. Ennek óriási előnye, hogy egyetlen nőnemű példány is képes benépesíteni új élőhelyet. Ugyanakkor kevésbé változatos a genetikai állományuk, sérülékenyebbek a környezeti változásokkal szemben.
Veszélyben az egyedülálló növény
A Balanophora minden túlélési trükkje ellenére elképesztően válogatós: egy-egy populáció többnyire csak néhány fafaj gyökérzetén tud élősködni, így különösen sérülékeny az élőhelyek pusztulásával szemben.
A kutatók kiemelik, hogy a fennmaradó élőhelyek – főleg Okinawán – védelem alatt állnak, de a tiltott gyűjtés, illetve az erdőirtás miatt a kihalás veszélye nagyon is valós. Minden, amit megtudhatunk erről a titokzatos, ősi növényről, segíthet jobban érteni az evolúció meglepő fordulatait – és emlékeztet arra, mennyire törékeny a biológiai sokféleség.
