Tudományos vita a mikroműanyagok veszélyeiről
A helyzet komolysága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor egyre több kutató kritizálni kezdte a szenzációhajhász tanulmányokat. Dusan Materic, a Helmholtz Környezetkutató Központ kutatásvezetője például nevetségesnek nevezte azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a mikroműanyagok jelentős károkat okoznának az emberi szervezetben. Szerinte a legtöbb ilyen kutatás túlzó, és nem áll mögöttük megfelelő bizonyíték. Roger Kuhlman kémikus is úgy véli, hogy sok tanulmány inkább pánikot kelt, mintsem valós bizonyítékokat szolgáltat – kiugró állítások, de kézzelfogható bizonyítékok nélkül.
Kérdéses technikák, téves eredmények
Megugrott a mikroműanyagokkal kapcsolatos vizsgálatok száma, a szenzációs eredmények gyakran hibás módszereken alapulnak. Egyes tanulmányok szerint például az átlagos emberi agy jelentős mennyiségű mikroműanyagot tartalmaz, de hamar kiderült, hogy ezek a vizsgálatok nem használtak megfelelő kontrollokat, és a minták könnyen beszennyeződhettek. Cassandra Rauert környezetkémikus szerint a használt eljárások (például a Py-GC-MS) nem alkalmasak a polietilén vagy a PVC pontos azonosítására, mert az emberi zsír hasonló jeleket produkálhat. Tizennyolc olyan tanulmányt is felsorolt, amelyekben nem zárták ki a hamis pozitív eredményeket.
Tudományos alapok helyett félelemkeltés
Biológiailag is valószínűtlen, hogy az említett műanyagmennyiség ténylegesen eljutna a szervekbe, ráadásul a 3–30 mikrométeres részecskék aligha képesek átjutni a biológiai gátakon. A kutatók szerint az elhízás sokkal inkább magyarázza a civilizációs betegségeket, mint a mikroműanyagok feldúsulása. Fazel Monikh, a nanomateriálok szakértője rámutatott, hogy még ha be is jutna például egy ilyen részecske az agyba, a szervezet átalakítaná, és nem úgy nézne ki, mint ahogyan azt sok tanulmány ábrázolja.
Óvatos előrelépések, nélkülözhetetlen alapos vizsgálatok
A mikroműanyag-kutatás még gyerekcipőben jár: a gyors publikálási vágy miatt a tudósok gyakran mellőzik az alapos ellenőrzéseket. Ennek következménye lehet a félelemkeltés vagy drága, tudománytalan megoldások terjedése, például a vér műanyagmentesítésére kínált kezelések, amelyek ára elérheti az 5 millió forintot is. Bár a szakértők egyetértenek abban, hogy az óvatosság indokolt, egyelőre megbízható eljárásokra és alaposabb kutatásokra van szükség, hogy valódi képet kapjunk a mikroműanyagok egészségügyi hatásairól. Addig is érdemes aktívszenes vízszűrőt használni, és nem műanyag edényben melegíteni ételt.
