Majdnem megdőlt a földi széllökés rekordja
A Karib-tengeren mértek ugyan már erős viharokat, mégis ritka, hogy ennyire brutális szélsebességet regisztráljanak. A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) szerint eddig egyedül a 2010-es Megi tájfun (Typhoon Megi) haladta meg ezt, ám az óceán melegebb vizein, a csendes-óceáni térségben gyorsabban tudnak fejlődni a trópusi ciklonok. A Melissa mostani teljesítménye azonban így is lenyűgöző. A mérési hibát is kizárták, hiszen Holger Vömel, az Amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ szakértője precízen ellenőrizte a mérőrendszert és minden adatot.
A dropsonde technológia és a mérés részletei
A rekordot egy NRD41-es dropsonde (ejtőszonda) rögzítette, amelyet speciális repülőgépről dobtak le, hogy a hurrikán teljes vertikumában mérje a légköri értékeket. A rövid ideig tartó, extrém erős széllökéseket (gust) mérve azonban nem ugyanarról az értékről beszélünk, mint az egyperces átlagos szélről, amely alapján a Saffir–Simpson-skálán kategorizálják a hurrikánokat. Egy ilyen széllökés így jóval magasabb lehet, mint maga a vihar hivatalos, tartós szele.
Nemcsak szélben hozott csúcsokat a Melissa
Ettől függetlenül a Melissa hurrikán más területeken is közel járt a rekorddöntéshez: a központi légnyomása 892 millibarig csökkent, ami az Atlanti-óceán történetében a harmadik legerősebbnek számít. Tartós szelei alapján a második helyet érdemelte ki ebben a térségben. Jamaica szempontjából tragikus volt, hiszen most először ért partot ekkora erejű vihar, és 2000 óta a második legnagyobb csapadékmennyiséget regisztrálták.
Emberi oldal: a rekord a szenvedést is jelenti
Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy hasonló viharokra ismét számítani kell. A szélsőséges időjárási anomáliákat nemcsak tudományos szempontból kell figyelni, hanem azért is, mert rengeteg ember életét gyökeresen felforgatják ezek a rekordokat döntögető ciklonok.
