A pókhálós gerincek keletkezése
Műholdfelvételek alapján a kutatók már régóta ismerték ezeket a különös, boxwork néven emlegetett képződményeket, ám a pontos eredetük sokáig homályban maradt. A legelfogadottabb elmélet szerint a felszín alatti vizek ásványokat raktak le a kőzet repedéseiben, így idővel ezek a zónák megerősödtek, miközben a környező kőzet lassan lepusztult: ezt látjuk ma pókhálószerű gerincrendszerként. Míg a Földön ilyen boxwork formációkat főleg barlangokban figyelhetünk meg néhány centiméteres méretben, a Marson ezek az alakzatok kilométereken át futnak, és jóval nagyobbak.
A Mount Sharp titkai
A Curiosity célja az volt, hogy közelről is tanulmányozza ezeket a struktúrákat, miközben Mount Sharp rétegein kapaszkodik felfelé. Minden réteg más-más fejezetet jelent a bolygó klímatörténetében. Ahogy egyre magasabbra jut, egyértelmű jelei látszanak annak, hogy a víz lassan eltűnt, de időnként visszatértek a folyók és a tavak is. A boxwork gerincek 5 kilométeres magasságban való jelenléte arra utal, hogy a felszín alatti vizek egészen sokáig megmaradhattak, jóval tovább, mint azt elsőre feltételezték.
Különös nyomok és bonyolult terep
Az irányítás nem könnyű: a közel egytonnás, terepjáró méretű rover néha olyan keskeny gerinceken halad, amelyek alig szélesebbek a saját szélességénél. Néhol le kell ereszkedni a homokos mélyedésekbe is, ahol a kerekek csúszkálhatnak, megnehezítve a mozgást. Az egyik vezető mérnök, Ashley Stroupe szerint mindig van megoldás, csak ki kell próbálni a különböző útvonalakat. A kutatók azt is vizsgálják, hogyan alakulhatott ki ekkora kiterjedésű hálózat.
Korábbi műholdfelvételeken sötét vonalak jelentek meg a pókhálós gerincek közepén, melyekről 2014-ben azt gondolták, hogy a központi repedések mentén valaha átszivárgó víz hagyta hátra ásványi nyomait. Most a Curiosity helyszíni vizsgálatai megerősítették, hogy ezek valóban törések, amelyeken keresztül egykor víz áramolhatott.
Váratlan helyeken jelentek meg apró, gömbszerű képződmények (ún. nodulusok), melyek szintén korábbi víztevékenység bizonyítékai. Ezek azonban nem a repedések közelében, hanem inkább a gerincek oldalán vagy a homokos árokban bukkantak fel – jelenleg nem teljesen világos, miért.
Mobil laboratórium a Marson
A Curiosity egyedülálló képessége, hogy fúrógépével kőzetmintákat vesz, majd azokat helyben, egy laboratóriumként működő testében elemez. Az elmúlt év során három mintát is elemeztek: egyet egy gerinc tetejéről, egyet egy homokos árokból, egy harmadikat pedig a gerincekhez vezető út mentén vettek. Az eredmények agyagásványokat mutattak ki a gerincben, és karbonátot az árokban, ezzel is árnyalva az ásványképződési folyamatokat.
Idén egy negyedik, kiemelten érdekes mintánál a kutatók „nedves kémiai” vizsgálatot végeztek: a felforrósított, porrá őrölt kőzethez vegyületeket adtak, hogy könnyebben kiderítsék, találhatók-e benne szerves, szénalapú molekulák – ezek ugyanis kulcsfontosságúak lehettek a feltételezett marsi élet szempontjából.
Folytatódik a marsi klíma múltjának kutatása
A Curiosity hamarosan elhagyja ezt a különös boxwork-régiót, hogy tovább haladjon a Mount Sharp oldalán, ahol sok a szulfáttartalmú ásvány – ezek a víz hosszú távú eltűnésének lenyomatai. Az elkövetkező évben a rover ezekből a kőzetekből nyer újabb nyomokat a Mars évezredekkel korábbi klímájáról.
Ennek alapján megállapítható, hogy a marsi élet lehetősége jóval tovább fennmaradhatott, mint korábban gondolták. A különleges, pókhálós gerincek pedig új fényt vetnek arra, hogyan tűnt el a bolygó egykori vízkészlete.
