A pillangókráter titkai
A 20 kilométer széles és 15 kilométer hosszú „pillangót” az Idaeus Fossae nevű, hegyvidékes és egykor vulkanikus marsi térségben fedezték fel, szinte akkora, mint Manhattan szigete. A legfrissebb, digitálisan előállított képeken a Mars Express űrszonda által készített topográfiai adatok láthatók, amely 2003 óta folyamatosan térképezi fel a Marsot. Az ESA egy látványos videót is készített, amelyből kiderül, hogyan festene a kozmikus pillangó, ha körülrepülnénk.
Az ilyen ritka, szárnyas krátereket az aszteroida becsapódásának szokatlan dőlésszöge formálja: a törmelék kétfelé, északra és délre szóródott szét, így alakult ki a kráter két hatalmas szárnya. A kráter fenekét pedig egyenetlen, dióhoz hasonló forma jellemzi.
Ősi víz nyomai a felszín alatt
A tudósok megfigyelték, hogy a „szárnyak” sokkal simábbak, mint a fenék. Ez arra utal, hogy itt valaha víz keveredett a kőzettel: a becsapódás hatalmas hőt termelt, így a felszín alatt megbúvó jég megolvadt, és összekeveredett a felszíni anyaggal. Ez magyarázhatja a szárnyak különös szerkezetét, és újabb bizonyítékul szolgál a Mars korai, vízben gazdag korszakára.
Hasonló krátert korábban is felfedezett az ESA: 2006-ban a Mars Express a Hesperia Planum térségben látott egy még hosszúkásabb, „rovarszerű” krátert — ezek a formák a marsi egyenlítő menti földrajzi különlegességekre is felhívják a figyelmet.
Pillangók, medvefejek és óriáskígyók
Állatszerű alakzatokat gyakran láttak már a Marson: a Perseverance rover „cápauszonyra” emlékeztető sziklát, a Curiosity pedig „medvefejet” örökített meg. Egyes felszíni repedéseket „marsi pókokhoz” hasonlítanak, amelyek a szén-dioxid-jég olvadásakor keletkeznek. Sőt, 2024 szeptemberében egy „óriáskígyót” is feltérképezett a Mars Express az északi sarkvidék alatt.
Az emberi elme könnyen lát ismert mintákat véletlenszerű alakzatokban – ezt pareidóliának nevezik. Így válhatnak a marsi tájakról készült képek igazán földöntúli látványossággá.
