
Amit mondasz – és ahogy mondod
Az emberek többnyire ösztönösen érzékelik a beszélgetőpartner hangulatát, de az MI-rendszerek ezt is felülmúlják: gyorsabban és alaposabban elemzik ki a benne rejlő információt. Továbbra is fennáll az aggodalom, hogy ha egy cég meg tudja állapítani a gazdasági helyzeted vagy érzelmi állapotod, ennek alapján személyre szabott árat – akár magasabb biztosítási díjat – szabhat ki rád. Másként fogalmazva, a hangalapú, automatizált visszajelző rendszerek semcsak a kényelmedet szolgálhatják, hanem a manipuláció eszközei is lehetnek.
Az sem pusztán elméleti félelem, hogy a hangból nemcsak érzelmek, de nem, életkor vagy akár egészségi problémák is kikövetkeztethetők – amelyeket zaklatók, csalók is kihasználhatnak, hogy áldozataikat különböző platformokon kövessék és zsarolják. Ezeket az információkat öntudatlanul osztjuk meg beszélgetéseink közben.
Az MI mindenütt hallgat
Bár a legaggasztóbb funkciók még nincsenek bevezetve, a feltételek már adottnak látszanak. Bizonyos helyeken – online játékokban, ügyfélszolgálatokon – például már most is automatikusan elemzik a düh vagy a stressz jeleit. Egyre terjednek továbbá azok a beszédszintetizáló rendszerek is, amelyek például hozzád igazítják a válasz stílusát – nem mindig etikus módon.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a hangunkat rengeteg helyen rögzítik: nemcsak a hangpostaüzeneteink, hanem minden vásárlás, online ügyintézés és ügyfélszolgálati hívás során is digitális lábnyomot hagyunk, éppúgy, mint a közösségi médiában vagy a webshopokban. Így többé nem kérdés, hogy az MI képes lesz mindezt feldolgozni, és vissza is él vele, ha egy biztosító vagy nagyvállalat anyagi érdekből úgy dönt.
Védekezni is lehet – elméletben
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy minél előbb fel kellene ismerni a veszélyt – különben a nagyvállalatok és megfigyelő államok félelmetesen könnyen visszaélhetnek vele. Szerencsére léteznek mérnöki módszerek, amelyek segíthetnek: először is fel kell mérni, milyen adatok szivárognak ki a hangból, és át kell gondolni, hogy egy adott ügyintézéshez pontosan milyen minimális információ szükséges.
Másként fogalmazva, a beszédfeldolgozásnál csak a legszükségesebb információnak kellene átjutnia – például ha a rendszer csak szöveggé alakítja át a beszédet, és nem tárolja el a hangot, illetve azt, amit nem feltétlenül szükséges.
Továbbra is bízni kell abban, hogy etikus fejlesztéssel ezek a technológiák hasznosak és természetesek is lehetnek. Ugyanakkor az alkalmazásuk etikája kritikus: nemcsak a személyes adatok eltávolítása számít, hanem az is, milyen adatokat nyernek ki, illetve mire használják fel azokat.
Veszélyben a magánszféra – fel kell ébredni
A gyors technológiai fejlődés miatt most van itt az ideje felelősen átgondolni, mire használhatják fel a vállalatok, az MI vagy akár a kormányok a hangról származó adatokat. Ellenkező esetben nagyot veszíthetünk a magánéletünkből – és erről még csak nem is tudunk.
