Szexuális szelekció és evolúciós trükkök
A hím madarak gyakran élénkebb színezetűek, mint a tojók – ez egy Darwin óta ismert evolúciós jelenség. A színgazdag megjelenés előnyt jelent a párválasztási versenyben: a feltűnőbb hímek több utódot nemzenek. Nem feltétlenül a színpigmentek mennyisége, hanem a tollak alatti fekete vagy fehér réteg határozza meg, mennyire élénk a látvány.
Például, a fényes kék tollaknál egy fekete alapréteg szinte teljesen elnyeli a többi szín hullámhosszait, így a kék szín erősebbnek, tisztábbnak látszik. Viszont, ha az alatta lévő tollak világosabbak lennének, a kék kevésbé tűnne ki.
Sárga és kék: fordított trükkök
Míg a fekete alapréteg a kék színt erősíti, a sárga tollaknál éppen ellenkező a helyzet. Itt a fehér alréteg visszaveri a fényt, így a karotinoid pigmentek okozta sárga még élénkebben ragyog. A sárga sávos foltok így határozottan elütnek a környező színektől.
A módszer elterjedtsége és gyakorlati jelentősége
Az amerikai, közép- és dél-amerikai tanagrafélén végzett kutatás eredetileg csak ezeket a színes gyümölcsevő madarakat vizsgálta, de kiderült, hogy más családok – például az ausztrál tündérszalakóták (fairywrens) – is hasonló megoldásokat alkalmaznak.
Érdekes módon ez a trükk már több tízmillió éve jelen lehet a madarak körében, hiszen ilyen sok faj használja. Mindezt figyelembe véve megérthetjük, hogyan fejlődnek ki olyan látványos tulajdonságok, mint a madártollak színei, sőt, a kutatás inspirációt adhat arra, hogy az emberiség saját művészetében, építészetében vagy divatjában még intenzívebb színeket hozzon létre.
