Vad őseik nyomában
Az egyik új kutatás Kínára összpontosított, és azt vizsgálta, hogyan különböztethetők meg az ázsiai vadmacskák a háziasított társaiktól. Noha méretükben hasonlóak, a természetük teljesen eltér: a vadmacskák mogorvák és elvadultak. Kiderült, hogy ezek a vadmacskák akár 3 500 éven át is együtt éltek az emberekkel, mégsem sikerült háziasítani őket – az első próbálkozások tehát sikertelenek voltak. Végül a leopárdmacskák visszatértek eredeti, félénk életmódjukhoz, és a mai napig rejtőzködnek az emberek közelében.
A kutatók feltételezik, hogy csak a Selyemút mentén jelentek meg a ma ismert házimacskák Kínában, mintegy 1 400 évvel ezelőtt. Valószínű, hogy az akkori klímaváltozások, a mezőgazdaság átalakulása és a népesség növekedése is szerepet játszhatott abban, hogy megváltozott az élelmiszer-ellátás, és ezzel együtt az ázsiai vadmacskák sorsa is.
A háziasítás lassú története
A másik tanulmány Európa és Észak-Afrika macskáit vizsgálta, különös tekintettel a Törökországban élő neolitikus állatmaradványokra. A kutatók az eddigieknél alaposabb, nukleáris DNS-vizsgálattal derítették fel a múltat, és arra jutottak, hogy ezek a macskák még teljesen vadak voltak, amelyek gyakran keveredtek a helyi vadmacskákkal.
A korábbi feltételezésekkel ellentétben a valódi háziasított macskák csak meglepően későn, mindössze 2 000 évvel ezelőtt jelentek meg. Ez azt jelzi, hogy a macskák rendkívül független teremtmények maradtak, és sokáig csak laza kapcsolatot tartottak fenn az emberekkel.
Tanulságok négylábú társainkról
Nehéz elhinni, de a macskák viszonylag rövid idő alatt hódították meg az emberi otthonokat, holott évezredekig a vadonban éltek. A történet tanulsága egyértelmű: még mindig rengeteg dolgot kell megtanulnunk ezekről a titokzatos, önálló állatokról, amelyek csak lassan, puha tappancsaikkal, fokozatosan engedtek be bennünket a világukba.
