A láthatatlan veszély: mikroműanyagok a levegőben

A bolygó légkörében keringő mikroműanyagokról már sokat hallhattunk, de most kiderült, hogy a forrásukról eddig teljesen félrevezető kép élt bennünk. A legújabb kutatás szerint ugyanis a szárazföldi források több mint húszszor annyi mikroműanyag-részecskét bocsátanak a levegőbe, mint az óceánok. Ez alapjaiban forgatja fel azt a hiedelmet, hogy a tengerek a fő bűnösök. Korábbi modellek ráadásul látványosan túlbecsülték a légkörben lévő műanyag mennyiségét, így a probléma valódi mérete még mindig homályos.

Honnan származnak a levegőben keringő mikroműanyagok?

A mikroműanyagok világszerte mindenütt jelen vannak a levegőben, végül eljutnak a legeldugottabb helyekre is. Ezek a parányi részecskék például a gumiabroncsok kopásából és a textilek szálaiból származnak, de a szennyezett talajból vagy vízfelszínekről is visszajutnak a levegőbe. Míg eddig sok kutatás az óceánokat nevezte meg fő forrásként, a Bécsi Egyetem friss vizsgálata ezt lényegében cáfolja: a mérések szerint a szárazföldi kibocsátás a meghatározó.

A modellek és a valóság közti szakadék

A kutatók világszerte összegyűjtött, 2782 légköri mikroműanyagra vonatkozó mérési eredményt vetettek össze számítógépes modellekkel és különböző emissziós becslésekkel. Arra jutottak, hogy a modellek rendre többszörös, akár százszoros mennyiséget jeleztek előre ahhoz képest, amit a mérések mutattak. Így lehetőségük volt a modellt pontosítani, külön korrigálva a szárazföldi és óceáni eredetű kibocsátásokat.

Szárazföld: a főszereplő a szennyezésben

A módosított adatokból kiderült: a szárazföld volt eddig is a fő kibocsátó, csak az eddigi mennyiségi becslések voltak túlzóak. Az óceáni kibocsátásokat szintén lefelé korrigálták, ám a részecskeszám alapján így is húszszoros a különbség a szárazföld javára. Van azonban egy csavar: bár a részecskeszám szárazföldön óriási, az óceánok felett a nagyobb átlagméret miatt a tömegük magasabb lehet.

További bizonytalanságok

A történet másik oldala, hogy a mérések még mindig nem elég pontosak: jelentős bizonytalanságok vannak abban, pontosan honnan, mekkora és hány részecske kerül a légkörbe. Ezért a kutatók több adatot és mérést sürgetnek, hogy a részecskék útját és a szennyezés mértékét végre valóban jobban meg lehessen érteni.

2026, adminboss, www.sciencedaily.com alapján