Rejtély a sugárzás mögött
Bár a közelben található egy PSR J1856+0245 jelű pulzár, a kutatók nem találtak hozzá kapcsolódó, tipikus kísérő jelenségeket — például szupernóva-maradványokat vagy más nagyenergiás struktúrákat a röntgentartományban. A VERITAS vizsgálatai során 2008 és 2016 között, jó időjárási körülmények között végzett, mintegy 30 óra megfigyelésből gyűjtött adatok új részleteket tártak fel az objektumról.
Pulzárszél-köd a nyomok között
Az elemzések feltárták, hogy a vizsgált gamma-sugárzás középpontja eltolódik a pulzárhoz képest. Ez arra utal, hogy a HESS J1857+026 által kibocsátott nagyon nagy energiájú sugárzásért valószínűleg a pulzárszél-köd (pulsar wind nebula) felelős. Emellett megfigyeltek egy élesebb északi összetevőt is 1 TeV fölötti energiatartományban, ami vagy egy újabb forrás lehetőségét veti fel, vagy a gyorsabb, nagyobb energiájú elektronok szétszóródására utal.
Mérési eredmények: lassabb terjedés és hosszú életű elektronok
A számítások szerint a forrásban a részecskék mintegy 321 fényévnyi skálán terjednek, a felelős elektronok hűlési ideje több tízezer év, vagyis felér, vagy akár nagyobb is, mint maga a pulzár kora. Ez alapján a részecskék diffúziója (terjedése) körülbelül tízszer lassabb, mint a galaxis átlagában. Az eredmények összességében arra utalnak, hogy a HESS J1857+026 egy kiterjedt forrás, amely vagy egyre erőteljesebbé válik, vagy egy újabb, független gamma-sugárzó forrást rejt magában. Az igazi természetének feltárásához azonban további, részletesebb vizsgálatok szükségesek.
