Az égi villanások titka
Noha ilyen tranziens objektumokat sokszor természetes égi jelenségek vagy műszaki hibák is okozhatnak, több Palomarban rögzített eset igen szokatlan jegyeket mutat. Egyes fényvillanások tűéles pontokként jelentek meg, ráadásul precízen egy vonalban, ami a vizsgálatot végző kutatók szerint kizárja a természetes vagy műszeres eredet lehetőségét.
A kutatócsoport egyik tagja szerint a megszokottnál földhözragadtabb magyarázatokat már kizárták, így felmerülhet a feltételezés: akár mesterséges tárgyakról is szó lehet, amelyeket valaki — vagy valami — az űrbe juttatott már a műholdak kora előtt. Felmerül a kérdés, hogy ha ezek a tranziens objektumok valóban mesterségesek voltak, akkor ki helyezte őket pályára, és mi köze lehet mindehhez az atomkísérletekhez.
Atomrobbanások és UFO-k: különös egybeesések
A kutatók digitálisan feldolgozták az 1949 és 1958 közötti Palomar égszemlék fotóit, amelyek nagyjából 2 000 üveglemezen őrzik az északi égbolt pillanatait. Ezeket ma már digitális archívumból is elemezhetjük. A 2 718 napnyi felvételen 310 estén történt valamilyen tranziens esemény, egyes estéken akár 4 528 villanás is akadt; ezek egyetlen másik felvételen sem voltak fellelhetők, nem is tértek vissza a későbbi égszemlék során.
Az adatokat összevetették a történelmi UFO-bejelentéseket tartalmazó UFOCAT adatbázissal. Meglepő módon a tranziens villanások 45%-kal nagyobb valószínűséggel estek az atomtesztek 24 óráján belülre, és minden újabb UFO-bejelentés átlagosan 8,5%-kal növelte az ilyen égi villanások számát. Bár a kapcsolat kézzelfoghatónak tűnik, a kutatók kiemelik, hogy ebből önmagában nem következik közvetlen ok-okozati összefüggés.
Radioaktív villanások vagy optikai csalódás?
Ami először apróságnak tűnt, szakértők szerint akár a nukleáris robbantások mellékhatása is lehet: egyes magyarázatok szerint az atomkísérletek fém- és radioaktív törmeléket lökhettek az atmoszférába, amely a távcsövekben rövid, csillagszerű fényjelenségként villanhatott fel. Ugyanakkor a Palomar kutatócsapat egyik tagja rámutat: a radioaktív szennyezés inkább homályos foltokat vagy csíkokat eredményezett volna a képeken, nem pedig éles fénycsomókat. Ha atomkísérleti törmelék jutott volna pályára, annak mintegy 35 000 km magasba kellett volna emelkednie – ami hihetetlenül valószínűtlen, szinte csodaszámba menne.
Technikai hibák és múlt századi kihívások
Noha a Palomar adatainak jelentős része digitális másolatban maradt fenn, a kor technikai korlátai nagyban megnehezítik a pontos értelmezést. Egyes csillagászok szerint az ilyen „sorba rendezett” fények akár egyszerű lemezhibák, például porszemek, hajszálak, karcolások vagy a fényes csillagok fényelhajlási tüskejelenségei is lehetnek. Ezek az archívumokban lévő másolatokon különösen könnyen „szaporodnak”, így lehetséges, hogy pusztán fényképészeti műtermékről van szó, nem valódi csillagászati észlelésről.
Más szakértők szerint ezért lenne szükség a Palomar eredeti, nagyfelbontású lemezeinek újravizsgálatára hagyományos, mikroszkópos módszerekkel, hogy ki lehessen zárni a digitális feldolgozásból eredő hibákat.
Új korszak az UFO-kutatásban?
A vita továbbra is élénk, hiszen a tudományos kíváncsiság egyik legfontosabb motorja a szokatlan jelenségek felderítése és azok kíméletlen vizsgálata. Több csillagász szerint épp az ilyen nagy port kavaró események inspirálhatják az UFO-jelenségek komoly, tudományos értékelését is. Az biztos: akár rejtélyes technológiáról, műszaki hibákról vagy földi katonai fejlesztésről van szó, az ilyen furcsa villanások még jó ideig fogják izgatni a kíváncsi égfigyelőket – és talán egyszer választ kapunk, mi történt hetven évvel ezelőtt az égen.
