Ősi kiszáradás nyomai a múltban
Kutatók az ősi üledékrétegeket vizsgálták a szigeten, és meglepő felfedezést tettek: körülbelül 7500 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak után, egy különösen csapadékos időszakban ezek a mély tavak egyszer már teljesen kiszáradtak. John Tibby, az egyetem kutatás vezetője szerint ehhez hasonló események gyakran előfordulnak Ausztráliában, de a mostani eredmények különösen váratlanok, mert a szokásosnál csapadékosabb éghajlat ellenére következtek be.
Hogyan befolyásolja a széljárás a tavakat?
Dr. Harald Hofmann társszerző szerint a széljárás miatt az ebben az időszakban lehulló esők csak a közeli Minjerribah-sziget tavaiba jutottak el, míg K’gari tavait elkerülték. Ez a felfedezés rávilágít arra, mennyire fontos jobban megismerni ezeknek a tavaknak a viselkedését, főleg akkor, amikor a klíma egyre szárazabbá válik, a csapadék intenzitása pedig nő.
Az üledékrétegek árulkodnak
A kutatók az üledékrétegekben talált hiányokat elemezték, amelyek alapján megállapították, hogy 7500 és 5500 évvel ezelőtt hiányzott e tavakból a víz – vagyis teljesen kiszáradtak. A pollen és az üledék minősége pontos képet ad a környezeti változásokról és a tavak múltjáról.
Szent tavak, örök felelősség
A Butchulla őslakosok számára a tavak K’gari szemei, amelyek nem csupán víz, hanem az örökkévalóság kapui is. Ha valaki megáll a tavak partján, nemcsak a tájat, hanem az ősök emlékét és a teremtő szellemét is látja visszatükröződni bennük. A Butchulla közösség elkötelezett a tavak védelme mellett, hogy a jövő generációi is átélhessék ezt a szoros kapcsolatot és tiszteletet a sziget iránt.
