Átgondolatlan jóslatok, túlbecsült igények
Kalifornia továbbra is az egyik legnagyobb agrárállam az USA-ban: mandula-, szőlő- és pisztáciaültetvényei jelentős gazdasági súlyt képviselnek. Az éves vízfelhasználás 40 százaléka a mezőgazdasági termelésre fordítódik, a közösségi felhasználás 10 százalékot tesz ki, a maradékot pedig visszavezetik a természetbe. Az ivó- és öntözővíz azonban sosem tekinthető biztosnak, hiszen vagy a szárazság, vagy a növekvő népesség miatt állandóan újabb és újabb kihívások merülnek fel.
A vízszolgáltatók döntései és előrejelzései általában azzal számolnak, hogy a népességgel párhuzamosan a vízfogyasztás is nő majd. A valóságban azonban 2000 és 2020 között egyre több takarékossági intézkedés lépett életbe. Ezek hatására az egy főre jutó vízfelhasználás évente átlagosan 1,9 százalékkal csökkent, így a tényleges fogyasztás már régóta nem követi le a népesség növekedését. A szakértők szerint ez jól mutatja, mennyit számítanak a víztakarékossági programok, legyen szó akár pénzügyi ösztönzőkről, akár lakossági felvilágosító kampányokról, akár új, hatékonyabb háztartási eszközök elterjesztéséről.
A szabályozás és a közösségi együttműködés ereje
Hatalmas lökést adtak az állami kezdeményezések, amelyek például előírják, hogy az új fejlesztések során csak víztakarékos vécéket, zuhanyfejeket, öntözőrendszereket és mosógépeket lehet felszerelni. Régi szaniterek vagy mosógépek cseréjére bizonyos helyeken pénzbeli támogatás jár, és egyre több helyen korlátozzák a gyep, illetve a nagy vízigényű növények telepítését is.
Jellemző, hogy a lakóövezetek sűrűsödésével, a kisebb kertek kialakításával is érezhetően csökken a vízfogyasztás. A Marin Municipal Water District (MMWD) például rendszeresen szervez tájékoztató akciókat, és oszt ki víztakarékossági eszközöket helyben, hogy segítse a lakókat a vízspórolásban.
Pontatlan előrejelzések, plusz költségek
A szakértők szerint kulcsfontosságú, hogy a vízszolgáltatók igazítsák előrejelzéseiket a megváltozott viszonyokhoz. Amennyiben a valóságnál jóval magasabb igénnyel számolnak, könnyen keletkezhetnek felesleges költségek – például szükségtelen víztisztító üzemek építése vagy indokolatlan vízvétel miatt. Ezek a kiadások végül a fogyasztókra hárulnának, miközben a valós igény már régóta nem indokolná a beruházást. Az is nehéz kérdés, hogy mit tesznek az emberek, ha érzékelik a javuló vízellátást: visszatérnek-e a régi szokásokhoz, vagyis újra megállás nélkül locsolnak?
Szárazság és vízmegtartás: nincs vége a kihívásoknak
Következésképpen a sikeres vízgazdálkodás nem jelenti azt, hogy nincsenek további problémák. Hiába csökkent 1,9 százalékkal az egy főre jutó vízfogyasztás két évtized alatt, és hiába kerülte el az utóbbi harminc évben több alkalommal is a készletkimerülést a Metropolitan Water District hatékony vízhasználatra építő politikája, a klímaváltozás miatt az aszályok egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak.
Az esős évek segítenek ugyan a talaj- és rétegvizek feltöltődésében, de hosszú távon csak a tudatos, körültekintő vízfelhasználás biztosíthatja, hogy ne kelljen évente újabb és újabb szigorításokat bevezetni. Ezért is fontos figyelemmel követni a városfejlesztési szabályozásokat, az öntözési és lakóövezeti előírásokat.
Kihasználatlan lehetőségek, országos trendek
A víztakarékossági fejlesztési potenciál az egész Egyesült Államokban óriási. Egy szakmai jelentés szerint az új szabványokat teljesítő háztartási és vállalati vízhasználat, illetve a hálózati veszteségek csökkentése országos szinten akár 115 milliárd liternyi vizet is megtakaríthatna naponta. Ez a teljes fogyasztás negyedének felel meg.
Elmondható, hogy a vízmegőrzéssel, a hatékonyság növelésével nemcsak a környezet védhető, hanem a költségek is hosszú távon csökkennek, ráadásul a közösségek sokkal ellenállóbbá, fenntarthatóbbá válhatnak aszályok és éghajlati szélsőségek idején is.
