Láthatatlan szörnyek az infravörösben
A Virgil-galaxis, ahogy a JWST Mid-Infrared Instrument (MIRI) lerántotta róla a leplet, egy sűrű porral eltakart, nagy energiájú fekete lyukat rejt a közepén. Míg szabad szemmel vagy a Hubble űrteleszkóppal vizsgálva csak egy csendesen fejlődő galaxisnak tűnik, infravörösben feltárul a valóság: hihetetlen mennyiségű energiát bocsát ki a magból a szupermasszív fekete lyuk tevékenysége miatt.
Időutazás a világegyetem hajnalára
A JWST a távoli múltba lát: a Virgil-galaxis olyannak látszik, amilyen 800 millió évvel az ősrobbanás után volt. A tudósok szerint az ilyen galaxisokat „LRD”-nek (long red duration – hosszan vörösen izzó) nevezik, és ezek a különleges objektumok jellemzően 600 millió évvel az ősrobbanás után bukkannak fel, majd másfél milliárd év múlva gyorsan eltűnnek. Az ilyen galaxisok tanulmányozása kulcsot adhat a porban elrejtőző, nagy energiájú fekete lyukak megértéséhez.
Fekete lyukak vezetik a táncot
A Virgil-galaxis közepén lévő fekete lyuk igazi monstrum: akkorára nőtt, amelyhez képest a gazdája túl kicsi. Ez szembemegy azzal az elmélettel, hogy a galaxisok és a bennük lévő fekete lyukak együtt fejlődnek. A JWST eredményei alapján úgy tűnik, a fekete lyukak sok esetben megelőzik saját galaxisukat a fejlődésben, nem pedig fordítva. Az új felfedezés izgalmas fordulatot jelent a világegyetem legnagyobb rejtélyeinek kutatásában.
