Új korszak hajnalán
A szóban forgó kozmikus kitörés, az SN in GRB 250314A jelű, minden eddiginél messzebb történt, az úgynevezett reionizáció korában. Ekkor formálódtak az első galaxisok is – vagyis eddig példátlan módon sikerült közvetlenül belátni a világegyetem egyik legmozgalmasabb korszakába. A robbanás első jele egy hosszan tartó gamma-kitörés (GRB) volt, amelyet március 14-én az SVOM űrtávcső rögzített. Az Európai Déli Obszervatórium óriástávcsövével (ESO/VLT) igazolták, hogy a jel forrása valóban egészen extrém távolságból érkezett.
A James Webb-űrtávcső nyomozása
A gamma-kitörés után mintegy 110 nappal a James Webb-űrtávcső közel-infravörös kamerájával (NIRCam) célzottan vizsgálták a térséget, és sikerült elkülöníteni a szupernóva halványodó fényét a gazdagalaxis derengésétől. Ez tette lehetővé a robbanás természetének egyértelmű azonosítását. Az UCD Fizikai Intézetének asztrofizikusa, Dr. Antonio Martin Carrillo szerint a döntő bizonyíték az volt, hogy ugyanott jelent meg a szupernóva, ahol a gamma-kitörés. Modelljeikkel pontosan előre jelezték, mire számíthatnak, így amikor a James Webbbel valódi adatokat szereztek, döbbenetes volt a hasonlóság a mostanában megfigyelt, közeli szupernóvákhoz.
A kozmikus távolság sem számít?
A megfigyelt szupernóva szinte teljesen megegyezett az SN 1998bw robbanással, amelyet korábban szintén gamma-kitöréshez kapcsoltak, ám az jóval közelebb zajlott. Vagyis a most látott óriáscsillag élete és halála nem különbözött érdemben a maiakétól, noha a környezete sokkal szegényebb volt nehéz elemekben.
Később a kutatók kizárták, hogy szuperfényes szupernóva, vagyis a legnagyobb fényerejű robbanástípus lett volna, így a hasonlóság még inkább meglepő. A felfedezés arra utal, hogy a csillagfejlődésben sokkal nagyobb egyöntetűség lehet a kozmosz történetében, mint eddig vélték.
Mit jelent ez a csillagászat számára?
Mindez arra utal, hogy a legkorábbi csillagok életútja nem volt feltűnően eltérő a mostaniakétól – ellentétben a régóta tartott elképzelésekkel. Ugyanakkor rengeteg további kérdést vet fel: miért ennyire egységesek ezek a halálos robbanások?
A következő egy-két évben újabb megfigyeléseket terveznek a James Webb segítségével; ekkorra a szupernóva fényessége várhatóan tovább halványul, és lehetővé válik, hogy a gazdagalaxist önmagában, zavartalanul tanulmányozzák.
