Ritka égi esemény: a 2024 YR4 és a Hold találkozása
A mintegy 60 méter átmérőjű (körülbelül egy 15 emeletes ház nagyságú) aszteroidát 2024. december 27-én fedezték fel. Különösen felkapták rá a fejüket a csillagászok, amikor 2025 februárjában földi ütközés esélye volt – egy időre a valaha észlelt ilyen égitestek között a legnagyobb ütközési esélyt mutatta. Emiatt kezdetben 3,1%-ra becsülték a földi becsapódás veszélyét, majd pontosabb pályaszámítások kizárták ezt a forgatókönyvet a 2032. december 22-i közeli elhaladás során.
Továbbra is maradt azonban egy 4,3%-os esélye annak, hogy az aszteroida a Holdnak ütközik. Egy ilyen becsapódás megdöbbentő mennyiségű energiát szabadítana fel – nagyjából 6,5 millió tonna TNT-nek megfelelő energiát –, ami a modern megfigyelések óta látottnál is nagyobb holdi krátert eredményezne.
Számítógépes szimulációk és az ütközés titkai
Kutatók tízezer különböző forgatókönyvet futtattak le számítógépes modellekkel, amelyek a Naprendszer belső térségének minden fontosabb objektumát, köztük a Holdat és az összes bolygót is tartalmazták. Ezek alapján az aszteroida legvalószínűbb becsapódási vonala a Hold felszínén mintegy 3 000 km hosszan húzódik, kissé az ismert Tycho-krátertől északra. Az északi féltekéről nézve ez a Hold alsó részén található, a déli féltekéről fordítva.
Nem zárható ki, hogy a becsapódás a Hold kivilágítatlan, sötét részén történik. Az ütközés pillanatában azonban a Hold mintegy 70%-át napfény világítja majd meg, és mindössze 2,85% az esély arra, hogy az aszteroida éppen a sötét oldalon csapódik be – csak ekkor válna garantáltan láthatóvá a fő fényvillanás szabad szemmel is.
Hatalmas villanás és meteorzápor
A Hold felszínébe csapódó 2024 YR4 átmenetileg a Vénusz fényességével vetekedő (-2,5 – -3 magnitúdós) villanást keltene, amely akár 3–5 percig is eltarthat, de legalább tíz másodpercig bizonyosan kiemelkedne a háttérből. A becsapódás várható időpontja 2032. december 22-én 16:19-kor (15:19 UTC), amikor a Hold Ázsia, Óceánia, Hawaii-ról és Észak-Amerika nyugati részéről lesz a legjobban látható.
Bármely amatőrcsillagász teleszkóppal bárhonnan megfigyelheti a fényjelenséget, függetlenül attól, hova csapódik az aszteroida. Az ütközés során holdi kőzetek ezrei repülhetnek fel és hullhatnak vissza, további több ezer kisebb felvillanást okozva, igaz, ezek szabad szemmel kevésbé érzékelhetők.
Meteorzivatar a Földön?
A becsapódás mintegy 100 millió kilogramm holdi kőzetet szórhat az űrbe, amelyek akár extrém meteorzáport okozhatnak a Föld közelében két naptól akár három hónapig a becsapódás után. Ilyen intenzív jelenséget Wu szerint még sosem figyeltünk meg: ez mérföldkő lehet a bolygóközi becsapódások tanulmányozásában, fontos tapasztalatokat szerezve arról, hogyan működik a Föld–Hold rendszer, és milyen gyorsan reagálhatunk a közelgő veszélyekre.
Gyors reagálás, élesben
A Földre ezúttal nem jelent veszélyt a 2024 YR4, viszont a megfigyelések tapasztalatai felbecsülhetetlenek a bolygóvédelmi stratégia szempontjából. Felfedezésének pillanatától kezdve a világ távcsövei – beleértve a James Webb Űrtávcsövet is – a kisbolygóra szegeződtek, hogy pontosabb méréseket végezzenek pályájáról és méretéről.
Emiatt sikerült kizárni a földi ütközést, ám a jövőre nézve kulcsfontosságú, hogy minél több valódi, közeli kisbolygót nyomon követhessünk. Minél többet gyakorlunk, annál felkészültebbek leszünk, ha valódi veszély jelentkezik az űrből.
