A fogak árulkodó méretei
A Homo floresiensis titkának megfejtésében a kutatók a koponyát és a fogakat, különösen az úgynevezett bölcsességfog arányait vizsgálták. Érdemes kiemelni, hogy az emberszabásúak evolúciójában általában az figyelhető meg, hogy minél kisebb a harmadik zápfog, annál nagyobb az agytérfogat. Ez azonban a Hobbitoknál nem így volt: bár náluk is kicsik a bölcsességfogak, agyuk kifejezetten kicsi maradt, nem mutatkozott a „nagyagyú” emberekre jellemző mintázat. Ez az eltérés új elmélethez vezetett azzal kapcsolatban, hogyan fejlődhettek tovább az emberek családfáján belüli ágak.
Hogyan csökkent az agy mérete?
Az agy mérete kétféleképpen csökkenhet: vagy a magzati korban lassul le a növekedés, ami befolyásolja a fogak fejlődését is, vagy pedig később, gyermekkorban lassul le a növekedés üteme, ami inkább a csontokra hat. A Homo floresiensis esetében a kutatók arra jutottak, hogy valószínűleg gyermekkorban történt meg ez a növekedési „fék”, így zsugorodott össze a fogak szerint nagyobb agyhoz tervezett test is. Ettől függetlenül a hobbitos emberek testalkata arányaiban kisebb, és agyuk sem fejlődött ki nagyobbra, mint egy csimpánzé.
Insuláris törpeség és a szigetlakók alkalmazkodása
Különösen érdekes, hogy a Hobbitok testmérete az elszigetelt szigetekre jellemző törpeség (insuláris törpeség, insular dwarfism) mintájára alakult ki. Ez a jelenség hasonlóképpen megfigyelhető volt más ott élő emlősöknél is, például a törpe elefántnál (Stegodon sondaarii), amely csupán 300 kg volt, és amelyre a Homo floresiensis rendszeresen vadászott. A szigeteken gyakori az erőforrások szűkössége, ami miatt az ott élő állatok és emberek kisebbek lesznek. A Homo floresiensis mellett a Fülöp-szigeteken élt Homo luzonensis is hasonlóan miniatűr volt.
Miközben az agy és a testméret általában együtt változnak, fontos megjegyezni, hogy a kisebb agyméret nem jelentett automatikusan kevésbé fejlett intelligenciát. A hobbitos emberek is képesek voltak vadászni, kőeszközöket készíteni, sőt, valószínűleg tűzhasználatuk is volt.
Új nézőpont az emberi fejlődésről
Ezáltal arra lehet következtetni, hogy az emberi evolúcióban a növekvő agytérfogat és az intelligencia összefüggése nem volt mindig közvetlen. Sokkal inkább a szigeti környezethez való alkalmazkodás, a gyermekkor alatti növekedési ütem lelassulása vezetett a Hobbitos emberek különleges külsejéhez. Modern embercsoportokban is kimutatható hasonló alkalmazkodás, ahol a helyi ökológiai viszonyokhoz igazodva változik a növekedés üteme.
Érdemes kiemelni, hogy a fogak és az agyfejlődés közötti kapcsolat lehetővé teszi, hogy akár néhány ősi fog alapján is becsülhető legyen az ősi emberi rokonok agymérete. Ezáltal új megvilágításba kerülhet, hogyan alakult ki az emberi test és agy egyedülálló fejlődési útja a történelem során.
